Udvarhely vármegye (ma Románia)
Egykori közigazgatási egység a Magyar Királyság délkeleti részén. A vármegye területe nagyrészt hegység volt, ezek közül legmagasabb a Hargita, legfontosabb folyója a Nagy-Küküllő. Az erdős-hegyes terület só- és barnakőszénben, valamint ásványvizekben és gyógyforrásokban gazdag.
Udvarhely vármegye az 1876-os megyerendezés alkalmával alakult meg a régi Udvarhelyszék, Keresztúr- és Bardócz székekből és a szomszédos Segesvárszék néhány szász falujából. A régi Udvarhelyszék az ősi hét székely szék egyike volt, ezt tekintették Székelyföldön a hagyományos szokásjog szerinti anyaszéknek, azaz központjuknak. Székhelye a mai Székelyudvarhely volt; itt őrizték a székely nemzet pecsétjét, és itt tartották a székelyek a nemzeti gyűléseiket. Hadba szállás esetén a székely harcosok a Székelyudvarhelytől délre fekvő agyagfalvi réten gyülekeztek, ahol néha a szabad ég alatt nemzetgyűlésüket is tartották.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye a Magyar Királysághoz tartozott, 1920-ban a Román Királyság része lett. A második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a vármegye nagy része visszakerült a Magyarországhoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Az erdélyi Udvarhely vármegye területét 1960-ban a romániai Hargita, Kovászna, Maros és Barassó megyék között osztották fel.
Lakossága 1910-ben: 124 173 lakosból 118 458 magyar, 2840 román, 2202 német
Érdekességek
Udvarhely vármegye lakossága szinte kizárólag magyar volt, és a területen élők még ma is többségben vannak. A székelyek a mai napig küzdenek autonómiájukért.
- Google-térkép
- Filmhíradók
- Képeslapok
- Térképek
- Utcatörténet
Utcatörténet
A fővárosi XIX. kerületi Kispesten 1940 óta, a mai XX. kerületi Gubacsipusztán 1937 óta van Udvarhely utca, Udvarhelyi utca pedig a XVI. kerületi Rákosszentmihályon található az 1920-as évek óta.
