Algyógy (ma Geoagiu, Románia)
Algyógy város Erdélyben, Romániában, Hunyad megyében. A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi-érchegység lábánál. Dévától 27 km-re, északkeletre fekszik. Nevét a Gyógy-patakról kapta.
Első okleveles említése 1271-ből származik. 1397-től uradalmi központ volt. 1505-től mezőváros. Várát XV. században a Pongrácz család építtette. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kun Kocsárdnak adományozta a birtokot. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben. A XVII. században a középkori várat a Kun család várkastéllyá alakította. A XVII. századtól 1918-ig két külön községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt.
1848-ban, november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők a kúriáit kirabolták. A XIX. század végén az ortodox esperesség központja volt.
A település a trianoni békeszerződésig Hunyad vármegyéhez tartozott. 1920-ban a Román Királysághoz került. 2001-ben várossá nyilvánították.
Lakossága:
1910-ben: 2763 lakosból 2011 román, 571 magyar volt.
2011-ben: 2709 lakosból 2107 román, 459 roma, 11 magyar volt.
Érdekességek
Algyógynak két református temploma is van. Egyik úgynevezett teremtemplom, egy korábbi templom helyén épült a XVI. században. Az 1930-as években átépítették. Az átalakításkor beleépítették a hajdani római fürdő köveinek, szobrainak, domborműveinek, illetve a korábbi templom gótikus elemeinek egy részét.
Szomszédságában áll a stílusában szinte egyedülálló Árpád-kori, ma református körtemplom. A kicsiny kerektemplom a XI. vagy XII. században épült, jelentős része szintén a régi római fürdő köveiből. Eredetileg katolikus volt, a XVII. században került a református egyház tulajdonába.
1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával.
A település fölött északnyugatra magasodó Kőalja oldalában egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.
1909-ben tüdőszanatórium nyílt a településen elsősorban a bánya- és kohómunkások számára.
Térképek, további térképeket lásd itt
Képeslapok, további képeslapokat lásd itt
Utcatörténet
A fővárosi X. kerületben található az Algyógyi utca, 1938 óta viseli az erdélyi település nevét.
