Barkó (ma Brekov, Szlovákia)
Falu az Eperjesi kerület Homonnai járásában, 1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásában. Homonnától 6 km-re délnyugatra a Laborc jobb partján fekszik. Neve a szláv ’berk’, berek szóból ered, a szlovák Brekovból került a magyarba.
1248-ban említik először. Vára a 13. század végén épült. I. Károly elvette és a Drugetheknek adományozta. 1466-ban a vár alatt győzte le Mátyás király Kázmér lengyel királyt. 1624-ben Bethlen foglalta el. Húsz évvel később I. Rákóczi György serege lerombolta, azóta rom, de egy része lakható volt. Sobieski lengyel király itt pihent meg Bécs ostromából Lengyelországba menet 1683-ban.
Lakói gabonatermesztéssel, legeltetéssel, mészégetéssel foglalkoztak. Mészkő mellet márvány is található itt. Urai az újkorban Barkóczyak, a Csákyak és az Andrássyak voltak.
Lakossága 1910-ben 521 lakosból 493 szlovák, 16 magyar, 9 német
Lakossága 2011-ben 1336 lakosból 1106 szlovák, 11 roma, 1 magyar, (200 nem nyilatkozott)
Érdekességek
A falu határában, a Laborc folyó és a jeszenői vár között egy több barlangból álló, nagy kiterjedésű barlangrendszer található, ahova a lakosság harcok idején menekült, később borospincének használták.
Térképek: helység határai (1841), vízrajz (1752)
Utcatörténet
Pesterzsébeten, a mai XX. kerületben 1928 után neveztek el a felvidéki Barkó községről utcát.
