Marosújvár (ma Ocna Mureş Románia)
Az erdélyi város a romániai Fehér megyében, Nagyenyedtől 21 km-re a Maros folyó bal partján fekszik.
A területen már a rómaiak is sót bányáztak, amit az Árpád-korban is folytattak a magyarok. A Maros áradásai miatt azonban a kitermelést fel kellett függeszteni, a terület elmocsarasodott, a sóbányászat megszűnt. Csak a XVIII. század végén indult meg ismét a kitermelés. Marosújvárra adómentességgel és kedvezményekkel csábították a környékről bányászokat, de külföldről is telepítettek be szakembereket. Az 1850-es években a sóbányászat miatt még a Maros medrét is elterelték, de az aknák a későbbiekben is gyakran beomlottak. Ez volt a legfőbb oka, hogy 1978-ban végül leállították a szilárd só kitermelését. Marosújvár 1950-ben kapott városi rangot.
1896-ban külföldi tőkével megalakult a Solvay-féle Szóda- és Ammoniagyár a településen, amely szinte teljesen fedezte az akkori Magyarország összes szóda igényét. A XIX. század végén a sóbányák mellett sósvizes források fakadtak. A víz gyógyhatását kihasználva fürdőtelep alakult ki. A fürdőkultúra újraélesztése érdekében jelenleg nagyszabású építkezések folynak.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben: 4976 lakosból 2862 magyar, 1845 román, 78 német
Lakossága 2011-ben: 6863 lakosból 5308 román, 667 magyar, 424 roma (461 nem nyilatkozott)
Érdekességek
Marosújváron található a nagy múltú Teleki-Mikó kastély. Az egykor Erdély legszebb fekvésű nemesi rezidenciájának tartott épület 2007-ben került vissza a Teleki család birtokába.
1848-ban a román felkelők több mint 100 idemenekült magyart és helyi bányászt öltek meg, valamint felgyújtották a települést. Marosújvár 1849 tavaszán Nagyenyed elpusztítása miatt ideiglenesen megyeszékhely lett.
Utcatörténet
A fővárosi IV. kerületben 2003 óta viseli utca az erdélyi település nevét.
