Munkács (ma Мукачево, Ukrajna)
Munkács Ukrajna nyugati részén, a Kárpátalja központi részén található a Latorca partján, Beregszász és Ungvár között nagyjából félúton. A Magyar Királyságban Bereg vármegye Munkácsi járásának volt a székhelye.
Egész Kárpátaljához hasonlóan már az őskor óta lakott terület. Írásos források először 1064-ben említik. 1085-ben a környéken küzdött I. Szent László a kunokkal. A tatárjárás során teljesen elpusztult.
A középkor során románokat és ruszinokat telepítettek ide, ekkortól kezdve fokozatosan fejlődött. Az addig megszerzett kiváltságait a Dózsa György vezette parasztháborúban való részvétele miatt 1514-ben elvesztette.
A három részre szakadt országban az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. II. Rákóczi György meggondolatlan, lengyelek elleni hadjáratának következményeképpen a lengyelek betörtek ide 1657-ben, de Munkácson nem vittek végbe akkora pusztítást, mint Beregszászon.
Munkács várának egyik legismertebb történelmi eseménye az 1685–1688 között zajló ostroma, amikor is Zrínyi Ilona gyermekeit (II. Rákóczi Ferencet és testvérét, Juliannát) védve, férje, Thököly Imre mellett hű maradva három évig védte a császári csapatok ostromával szemben.
A Rákóczi-szabadságharc során II. Rákóczi Ferenc itt szenvedte első vereségét, de utána 1704-1711-ig kuruc kézen volt. Jelentős csata zajlott még a Podhering nevezetű külterületén 1848. április 22-én.
A település 1920-tól Csehszlovákia része, majd az első bécsi döntés értelmében visszacsatolták a Magyar Királysághoz. A második világháború után az 1945. június 29-én kötött szovjet-csehszlovák szerződés a Szovjetunióhoz csatolta. 1991 óta Ukrajnához tartozik.
Lakossága 1910-ben: 17 275 lakosból 12 686 magyar és 3075 német.
Lakossága 2001-ben: 81 600 lakosból 63 000 ukrán és ruszin, 7300 orosz és 7000 magyar.
Érdekességek:
A vár alapításáról és névadásáról Anonymusnál a következőt olvashatjuk: „Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a hét kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila király nemzetségéből származik.”
Itt született Munkácsy Mihály 1844-ben.
Munkács közlekedési csomópont, 40–50 km távolságra található a magyar és a szlovák határtól, továbbá mintegy 100 km-re Romániától és Lengyelországtól, itt haladnak át a Moszkva-Kijev-Budapest-Belgrád-Róma és a Moszkva-Kijev-Pozsony-Prága-Bécs vasútvonalak, továbbá a Kijev-Budapest-Bécs és a Kijev-Prága autóutak.
A XVII. századtól kezdve jelentős zsidó közösség élt Munkácson, nagy részüket deportálták 1944-ben.
Utcatörténet
A XVIII. kerületi Szemeretelepen 1930 óta viseli a Munkács utca a kárpátaljai település nevét.
