Nagybányai utca/út/lépcső, Budapest II. XVIII.

Nagybánya (ma Baia Mare, Románia)

A város Románia északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, a Zazar folyó partján fekszik, Máramaros megye székhelye.

Nagybánya anyagi és kulturális fejlődését egész története folyamán a bányászat határozta meg. A város közvetlen közelébe, aranyat és ezüstöt is bányáztak, az Anjou-kortól kezdve pénzverde is működött itt.

Az ismert dokumentumok alapján Nagybánya alapítása IV. Béla idejére, pontosabban az első tatárjárás utáni időszakra, 1241-re tehető. Az első megmaradt oklevél 1327-ből származik, amelyben Károly Róbert király Zazarbányaként említi a helységet. Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása után ádáz versengés és harc dúlt a bányavidék megszerzéséért. A XVII. század közepén Nagybánya a tranzit kereskedelem fontos állomása volt, vásáraira a környező országok kereskedői is elhozták áruikat. A város aktívan részt vett a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.

Lakossága 1910-ben: 12 877 lakosból 9992 magyar, 2677 román, 176 német

Lakossága 2011-ben: 122 660 lakosból 95 149 román 12 747 magyar, 3107 roma

Érdekességek

1660-ban Ali váradi pasa csapatai a Bányavidék falvait kirabolták. Nagybánya városa csak 10.000 tallér ellenében kerülte el a pusztítást, az ennek érdekében felvett kölcsönt csak 1737-ben sikerült teljes egészében kiegyenlítenie.

A városban működő festőiskola a Nagybányai Művésztelep néven tett szert országos hírnévre.

Képeslapok

Térképek

Építészeti tervek

Fotók

Utcatörténet

A fővárosi XVIII. kerületben található Nagybányai utca 1930 óta, a II. kerületi Nagybányai út 1928 óta, míg a szintén II. kerületi Nagybányai lépcső 1974-től viseli a teleülés nevét.