Bosznia és a bosnyákok
Magyarország és Bosznia kapcsolata a 12. század közepéig nyúlik vissza, amikor 1136–1137 fordulóján II. Béla magyar király elfoglalta Bizánctól. 1165-ben I. Komnénosz Manuél császár ismét Bizánchoz csatolta a területet, ekkor került Bosznia élére Kulin bán, aki minél nagyobb önállóságot próbált kivívni tartománya számára. A fejlődésnek indult Bosznia felkeltette a szomszédos magyarok és szerbek, valamint a pápa figyelmét, akik az elszigeteltségből adódó rendezetlen egyházi viszonyokra hivatkozva próbálták szorosabb ellenőrzésük alá vonni Boszniát.
A boszniai-magyar kapcsolatok II. Kotromanić István bán alatt voltak a legszorosabbak, a bán Erzsébet nevű leányát I. Lajos magyar király vette feleségül. 1482-re egész Bosznia oszmán fennhatóság alá került. Északi területein Mátyás az oszmánok elleni ütközőterületekként létrehozta a jajcai és a szeberniki bánságokat, a 16. század elején azonban ezek is elvesztek.
A 400 éves oszmán uralom alatt Boszniában és a Hercegovinának nevezett délnyugati tartományban a lakosság jelentős része felvette az iszlám vallást. A boszniai szerbség megtartotta ortodox kötődését, a boszniai katolikus lakosság a 18–19. században a horvát nemzeti mozgalmakhoz csatlakozott.
1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia megszállta, vagyis okkupálta Bosznia-hercegovinát, 1908-ban pedig be is kebelezte, vagyis annektálta. Ez nem tetszett a pánszláv és a nagyszerb elveket hirdetőknek. Gavrilo Princip fiatal szerb terrorista 1914. június 28-án szarajevói tartózkodása során lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, ezzel kirobbantva az első világháborút. 1918-ban Bosznia-Hercegovinát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, 1941-ben azonban a nácibarát-usztasa Független Horvát Állam része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszlávia egyik tagköztársasága volt.
Az 1990-es években fellángolt a nemzetiségek közötti feszültség, és véres polgárháború vette kezdetét a boszniai szerbek, muszlim bosnyákok és horvátok között. Az etnikai tisztogatások során tízezrek veszítették életüket különösen embertelen körülmények között (legismertebb vérengzés a srebrenicai népirtás, amely során a szerb erők több, mint 8700 muszlim vallású bosnyák civilt végeztek ki néhány nap alatt), emellett számos műemlék és a boszniai infrastruktúra jelentős része is károsodott vagy teljesen megsemmisült.
A bosnyákokról
A magyar nyelvben a 19. század végétől használják a boszniaiakra vonatkozóan mind általánosan, mind a történeti szakirodalomban a „bosnyák” megnevezést, ekkor a boszniai muszlim vallású, délszláv nyelvet beszélő népességet értették, elkülönítve őket a boszniai katolikus horvát és ortodox szerb népességtől. Az oszmán-kor alatt sok török és arab jövevényszóval gazdagodott bosnyák nyelv helyesírásban, kiejtésben és szóhasználatban is számos eltérést mutat a szerb, a montenegrói és a horvát nyelvektől.
A bosnyák (bošnjak) kifejezés alatt ma is a boszniai muszlim vallási és kulturális háttérrel rendelkező, legnagyobb számban a mai Bosznia-Hercegovinai Föderáció területén élő népcsoportot és az általuk beszélt déli szláv nyelvet értjük.
A bosnyák tér elnevezése
A budapesti, XIV. kerületi Bosnyák tér 1901-ben kapta a nevét: Ferenc József császár és király Bosznia megszállása után bosnyák katonákat soroztatott be a budai királyi palota testőrségébe, akik számára a mai Bosnyák tér helyén lévő területet jelölték ki gyakorló lőtérnek.
A Banja Luka-i török erőd 17. századi ostromának térképe
Utcatörténet
Bosnyák utca a Főváros XIV. kerületében, Alsórákoson 1896 óta létezik. A Bosnyák tér ugyanitt 1901-ben kapta a nevét, a térhez közel álló Bosnyák közt pedig 2012-ben nevezték el.
