Galgó utca, Budapest XV. (1152)

Galgó (ma Galgau, Románia)

Galgó a történeti Erdély Szolnok-Doboka vármegyéjében feküdt, ma a romániai Szilágy megye része. A Szamos folyó jobb partján Déstől észak nyugatra 25 km-es távolságra található. Galgó neve a szláv glog (glogov) – galagonya szóból eredhet.

A terület már az ókorban lakott volt, a régészek erődítmény romjait tárták fel itt. Első okleveles említése 1405-ból való, ekkor a losonci Bánffyak birtokolták és Csicsóvár tartozékaként tartották számon. 1467-ben Mátyás hűtlenségükre hivatkozva elvette tőlük. A XVI. században már tövisi Rácz Péter volt a birtokosa, a Rákócziak és Apafi fejedelemsége idején is nagyobbrészt a Rácz család maradt az uradalomban – számos egyéb birtokossal együtt egészen a XIX. század végéig.

Lakosai a földművelés és állattenyésztés mellett sószállítással foglalkoztak, amelyet a közeli Désaknáról fuvaroztak.

Lakossága 1910-ben: 900 lakosból, 607 román, 250 magyar, 21 német

Lakossága 2011-ben: 647 lakosból 636 román, 4 magyar (7 nem nyilatkozott)

Érdekességek

1848. december 22-én Bem József tábornok elővéd hadai itt ütköztek meg Karl von Urban seregével, majd másnap Désnél győzelmet arattak felette és 25-én felszabadították Kolozsvárt. Ezzel Bem megkezdte Erdély visszafoglalását a császári csapatoktól.

Utcatörténet

A Galgó utca Budapesten, a XV. kerületi Rákospalotán 1954 óta viseli ezt a nevet.