Mézga Aladárral és Grabowskival érkezik a budapesti street art új hulláma

Márk street art plakátjaival egyre több helyen találkozhatunk Budapesten. Hogy pontosan miket, kiket érdemes keresni a városban, Instagramján dokumentálja. Alkotásai legtöbbször magyar rajzfilmek hőseit mossák humorosan össze filmes, popkulturális utalásokkal. Márk érdekes dolgokat mesélt saját munkáiról és arról, hogyan látja a budapesti street artot, de magáról csak ennyit mondott: „szerintem mutassatok be a művésznevemen, 0036Mark-ként.”

Honnan jött az ötlet?  

Mindig is foglalkoztam grafikával és a budapesti street art alakulását is nyomon követtem az elmúlt 20 évben, így mindig ott lógott a levegőben, hogy egyszer nekem is lesznek műveim, amelyek az utcán is megállják a helyüket. Elég sokáig tartott, mire homlokon csókolt a múzsa, mert tudtam, hogy valami olyat akarok csinálni, ami hazai, de ugyanakkor nemzetközi is, van benne képi humor és persze én is tudok vele azonosulni. 

Aztán két éve a karácsonyi ismétlésdömping alatt sikerült belefutnom a Die Hard-ba és a Macskafogóba is néhány nap eltéréssel. Akkor kattant be a párhuzam a Nakatomi toronyház és a Macskafogós Pokio között. Így lett Grabowskiból Bruce Willis. Ez a mashup ötlet volt az első, ami lefedte az elvárásaimat és így az első is, amelyet kimondottan utcára szántam. De már a rajzolás alatt beugrott vagy 10 másik ötlet és azóta is ez a fő csapásvonal: a magyar klasszikusokat és gyerekkorom kedvenceit mosom össze filmes-, vagy popkulturális utalásokkal. Meg persze némi humorral.  

Miben más az amit csinálsz, mint egy falfirka? Ez nem rongálás egyszerűen?  

Talán annyiban, hogy más a formátum és szélesebb a közönség, akiknek szól. Amit csinálok, ahhoz a plakátolás áll a legközelebb, de magyar terminológia nem igazán létezik rá, szóval én maradtam az eredeti paste up elnevezésnél. 

Hogy rongálás-e, azt mindenki a saját vérmérséklete szerint dönti el. Nekem például az a rongálás, ha valaki berúgja a buszmegállót üvegét, vagy kiborogatja a kukákat. Technikailag én ugyanazt csinálom, mint akik az ‘ingatlan eladó’ tépkedős telefonszámos papírokkal vagy bulik, food truck show-k, színházi előadások és hasonló események plakátjaival ragasztják tele a várost, csak én nem hirdetek és nem adok el

Egyébként is igyekszem olyan helyekre ragasztani, ahol már sokkal nagyobb gondok vannak, mint egy színes rajzfilmfigura valamelyik felületen és kétlem, hogy vizuálisan szennyezőbb lenne, mint mondjuk egy óriásplakát… sőt!  

Szerencsére eddig csak pozitív visszajelzést kaptam. Volt, aki meg is köszönte, hogy az étterme hátsó bejáratához ragasztottam, mert a szakácsok szeretik nézegetni a cigiszünetben, ráadásul azóta írtak is, hogy kopik és tehetnék ki újat. De például házfelügyelő is mondta már művemre, hogy vigyázni fog rá, amikor észrevette, hogy gyakran megállnak fotózni az arra járók, és azóta is hibátlan az állapota.

Milyen ma a street art Budapesten? Van például közösség, akik követik egymás munkáit, összejárnak, vagy alapvetően mindenki a saját útját járja?  

 A kétezres évek elején volt egy szép felfutása és az akkori szcéna kitermelt magából jó néhány profi grafikust, kreatív alkotót és képzőművészt, és azóta bár változó intenzitással – függően az alkotók számától és a lehetőségektől – továbbra is jelen van. 

Talán mondhatni, hogy most megint felfelé ível a budapesti street art. A hazai művészek mellett külföldi alkotók munkái is fel-fel tűnnek, illetve a hetedik kerületben rendszeresek a tematikus street art túrák, szóval népszerű és igény is van rá, de legálfalakban vagy támogatottságban van még hova fejlődnie a városvezetésnek.

A közösséget nagyon jónak találom. Sok hazai alkotót követek, mind graffiti vonalon, mind az egyéb urbánus művészet vonalon, és akiket eddig megismertem, mind közvetlenek és jó fejek. Vannak, akikkel személyesen is összejárunk, ahogy időnk engedi, és néhány közös alkotás/jammelés is szerepel a tervek között, de ezek sajnos mindig tolódnak az egyéb elfoglaltságok miatt.

Van olyan budapesti alkotó, akinek a munkáit különösen érdekesnek tartod?   

Rengeteg ilyen van és legalább húszat, ha nem ötvenet fel tudnék sorolni. Viszont egyiküket sem szeretném megsérteni azzal, hogy ha véletlenül kimaradna a felsorolásból, így inkább nem mondok neveket. De a streetartbudapest és budapestgraffiti hashtagek jó kiindulópontnak számítanak Instán, illetve nyitott szemmel kell járni Budapest utcáin. 

Van kedvenc magyar rajzfilmed? A munkáid közül van kedvenced?  

A mai napig változnak a kedvenceim és mindig az az aktuális, aminek a kapcsán beugrik valami ötlet. A magyar rajzfilm aranykorából szerencsére elég sok ilyen van, de mostanában már kacsingatok a külföldiek felé is. 

Magamtól már nehezebben tudnék kedvenc alkotást választani. Nekem azok a legkedvesebbek, amelyek vagy humorral reflektálnak valamire, vagy illeszkednek a környezetükbe. Az első csoportból talán ilyen az AntallTales, a Sárkányfűárús vagy a Denevérleves, utóbbiból pedig az E.T. tűzcsap, a Kentucky fried Kukori vagy a Bubó messiás az orvosi rendelőnél. De a lista folyamatosan bővül. 

Képek: Mark0036