Nándorfehérvár (ma Београд (Beograd), Szerbia)
Belgrád ma a Száva és a Duna folyók összefolyásánál fekszik, az egykori Jugoszlávia, ma Szerbia fővárosa.
Az őskorban a Körös- és a Starčevo-kultúra népe, később pedig a tiszai és a Vinča–tordosi kultúra telepedett meg a környéken. A Kr. e. 3. században kelták éltek a területen, a római korban a mai város területén állt Singidunum városa, itt született Iovianus császár 331-ben.
A szlávok 630 körül érkeztek meg a területre, a Belgrád név Bjelgrad alakban 878 körül fordul elő először forrásban. A magyar honfoglalást követően magyar-bizánci határváros lett, többször is gazdát cserélt. 1284-ben Dragutin István trónját vesztett szerb király szerezte meg Árpád-házi Katalinnal kötött házassága révén, ekkor került a vár először szerb kézre. 1290-ben magyar védnökség alatt álló latin térítőpüspökség létesült Nándorfehérvárott.
Az 1389-es rigómezei vesztes csata után a középkori szerb állam összeomlott, északi területein Lazarevics István szerb despotátust szervezett, amelynek fővárosa 1403-ban Nándorfehérvár lett 1427-ig, ekkor ugyanis a vár visszakerült magyar kézre, a szerb despotátus központja pedig Szendrő lett.
Miután II. Mehmed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, hódításaival Magyarországot vette célba: 1456. július 4–22. között a Magyar Királyság kulcsát, a nándorfehérvári erődöt vette ostrom alá, július 22-én Hunyadi János és Kapisztrán János döntő győzelmet arattak az ostromló szultán felett. A vár 1521-ben esett el, megnyitva Magyarország kapuját a törökök előtt.
Bár a Habsburgok a 17. század végén több kísérletet is tettek Belgrád felszabadítására, tartósan nem tudták megszerezni az erődöt. 1841-ben Obrenović Mihály szerb fejedelem – miután részleges függetlenséget nyert az oszmán portától – Belgrádot jelölte ki székhelyül, az 1882-ben létrejött Szerb Királyság fővárosa, az 1918-ban életre hívott Szerb-Horvát-Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királyság székhelye is Belgrád lett.
1941. április 6-án a – a sikertelen németellenes puccs után – a német légierő hadüzenet nélkül bombázni kezdte Belgrádot, amely 17 000 áldozatot követelt. Jugoszlávia április 17-én kapitulált, területe német (Belgrád is), olasz, horvát és magyar megszállás alá került. 1944. április 16-án a szövetségesek bombázták, októberben Josip Broz Tito partizánjai szovjet segítséggel felszabadították Belgrádot: a város a szocialista Jugoszlávia fővárosa lett.
Az 1990-es évek délszláv háborúinak utolsó fejezetében, Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása során súlyos károkat szenvedett. Ma Szerbia fővárosa.
Lakossága 2011-ben 1 166 763 fő volt.
Érdekességek
Josip Broz Tito, Jugoszlávia örökös elnökének a szlovéniai Ljubljanában, 1980. május 4-én bekövetkezett halálát követően az elnöki kék vonattal hozták el az elhunyt marsall holttestét Belgrádba, ahol a világtörténelem egyik legnagyobb temetését rendezték meg, ahol 127 ország 209 delegációja jelent meg: köztük 4 király, 31 államfő, 22 miniszterelnök, 47 külügyminiszter és számos híres személyiség jelent meg, köztük Indira Gandhi, Margaret Thatcher, Willy Brandt. Olyan nagyságrendű médiajelenlét követte a temetést, hogy a belgrádi televíziók felszerelései nem voltak elegendők, Jugoszlávia tagköztársaságainak székvárosaiból kellett kamerákat, digitális eszközöket Belgrádba szállítani.
Média: A nándorfehérvári csata, 4K felvétel, A Balkán fővárosai: Belgrád, Duna anzix: Belgrád
Nándorfehérvár ostromtérképe, 1789
Utcatörténet
Budapest XI. kerületében 1931 óta létezik Nándorfejérvár köz és 1933 óta van Nándorfejérvári út. Bár Nándorfehérvár nem tartozott az 1920 előtti Magyar Királysághoz, tehát az első világháborút lezáró béke sem érintette, mégis érdemes a trianoni utcanévadások között említeni, ugyanis az 1931–33-as keresztelés (és a környéken ugyanekkor más végvárakról elnevezett közterek) egyértelműen a megcsonkított ország dicső múltjának kívánnak emléket állítani.
