Ez kényelmes a járvány miatt amúgy is biztonságosabb helyeket, köztük kerthelyiségeket, utcai placcokat kereső vendégeknek, és nem túl kényelmes az italt és ételt kihordó pincéreknek. Viszont jelenleg számukra ez a túlélés záloga. – Rab László írása
A Bartók Béla úton látványosan több a kiülős hely, az újbudai önkormányzat minden bizonnyal engedékenyebbnek bizonyul, mint korábban. Utcán enni élvezetes elfoglaltság mindenütt a világon, úgyhogy fölösleges is a dolgon nehezíteni. Itt most ennek a jelek szerint nincsen semmi akadálya.
Gárdonyi fején galamb ül a Hadik Kávéház előtti téren, lentebb a söröző munkaruhás vendégei is jobbnak látják, ha az árnyékban húzódnak meg, és mindez érvényes Simon Péter levesező-tésztázó büféjének (Pasta Suppa) alkalmi betérőire is. Két-két leves nap mint nap, meg háromféle tészta szósszal, ez a gyorsétterem kínálata, a felsorolásban tipikus streed food ételek szerepelnek. A tulaj és a társa három éve „leveseznek”, és már épp beindulni látszott a műfaj, amikor jött a korona, és hónapokra jegelte a boltot.
„Most mindent megpróbálunk – felelte érdeklődésünkre Simon úr –, az egyetlen szabály, hogy friss alapanyagokat szerzünk be reggel a piacon, mert itt a mirelitnek nem terem babér. A lényeg, hogy minden legyen benne az ételben rendesen, mást nemigen akarunk kitalálni, ennyire konzervatív elveket vallunk. Talán bejön.”
Látogatásunk napján zöldborsólevest lehetett enni csirkével, a másik leves a hideg gazpacho volt. Bolognai tészta minden nap szerepel a kínálatban, ezt egészítette most ki a kapros, baconös, juhtúrós-tejszínes vagy a koktélparadicsomos tészta. A tészta is jó minőségű, a pesto-nak is zamatosnak kell lennie.
„Számítunk a törzsvendégeinkre – jegyezte meg Simon Péter –, de nem egyszerű ez az időszak a vendéglátósok számára. Az elkövetkező egy-két hónap alatt eldől, hogy talpon tudunk-e maradni. Modern street food étkezdét viszünk, a gyorsaságot ötvözzük a tempóval, bárki, aki hozzánk bejön, egy-két percen belül a dobozokban már viheti is magával az ételt. De itt is elfogyaszthatja. Ha ráérünk, szívesen el is beszélgetünk vele.”
