Nem is olyan rég jelent meg egy összeállítás Középkor a város peremén címmel, ahol néhány példával igyekeztem bemutatni, mennyi minden izgalmas dolog van azokban a kerületekben is, ahová talán ritkábban vetődik el a legtöbb fővárosi. Szerettétek, úgyhogy most folytatom a sorozatot, ezúttal egy sokak által kedvelt stílussal, a szecesszióval. A „város peremét” persze ezúttal sem kell szó szerint (pláne nem József Attila-i értelemben) venni. Egyszerűen olyan helyeket kerestem, amelyek a Hungária-körgyűrűnél, vagy azon túl vannak. Egykor ezek jelentették a város szélét, sőt, némelyikük az agglomerációt.
Zubreczki Dávid írása.
Óbudai református parókia
Ez a szecessziós, nyugati és észak-európai előképeket követő, de erdélyi motívumokkal teli ház volt Kós Károly és Zrumeczky Dezső első közös alkotása. Már minden ott van rajta, ami a nagyszerű alkotópáros későbbi – sajnos igen rövid – közös munkásságát jellemzi. A mellette álló, copf stílusú épület egész Budapest legöregebb református temploma, melyet előző részben említett középkori királyi vár romjaira alapozták. Az egykori várkápolna épp a parókia alá esik. Amikor a paplakot tervezték, feltárták az alapjait, és annak egy részé láthatóvá tették az új épület pincéjében. Bár a két világháború között jelentősen átalakították a házat, ma szépen helyre van állítva, csak az utólagos tűzfalfestés töri meg némiképp az épület összhangját. (III. Kálvin János köz 4.)
Wekerle-telep
A múltszázad elején kialakított lakótelep az egész város legnagyobb szecessziós kincse, hiszen egy teljes városrész épült fel ebben a stílusban. Legismertebb és talán legszebb része a közepén található tér, amelynek tervét Kós Károly készített el. Pályázaton nyerte el a megbízást, de ragaszkodott hozzá, hogy a körben álló épületeket különböző alkotók tervezzék. Így lett ez az izgalmas épületcsoport egyszerre sokszínű, élettel teli, szervesen nőtt városra emlékeztető, mégis egységes stílusú alkotás.
Persze érdemes bebarangolni az egész környéket, hiszen a típustervek szerint épült házak többsége ma is őrzi eredeti megjelenését. (XIX. kerület)
Gázgyári lakótelepek
Aki ismeri a Wekerle-telepet, annak alighanem ismerősek lesznek a gázgyári lakótelepek házai is Óbudán. Valójában két telepről van szó, az egyiket Almási Balogh Lóránd tervezte a munkások számára, a másikat Reichl Kálmán, a tisztviselőknek. Az előbbi egy-két szintes zsalugáteres házakból áll, ahol egykor konyhakert is tartozott minden lakáshoz. Az utóbbi természetesen díszesebb, elegánsabb, az igazgatónak eredetileg 422 négyzetméteres épület járt! Egykor nagyok lehettek a különbségek, ma már a két telep hangulatát hasonlónak érezzük, ahogy a sárga falú, zöld ajtós és
ablakos, cseréptetős házak között sétálunk. (III. kerület, Gázgyár / Graphisoft Park környéke)
Kőbányai Szent László-templom
Kevés részlet maradt meg Kőbánya háború előtti polgári negyedéből, de ez a hatalmas épület, Budapest legmagasabb templomtornyával, vörösmárvány díszes homlokzatával, rengeteg Zsolnay- kerámiájával mindenképp a legszebb példája ennek. Bár megjelennek rajta a szecessziós, magyaros és keleties elemek is, Lechner Ödönhöz képest meglehetősen konzervatív ház ez, leginkább középkori, főleg gótikus elemekből építkezve. Ő eredetileg egy bizánci stílusú, kupolát kupolára halmozó, centrális terű vasbeton templomot álmodott ide, amelynek különálló tornyát és keresztelőkápolnáját árkádsor kötötte volna össze a főépülettel.
Ezzel azonban évtizedekkel megelőzte korát, akkoriban ezt még a „római katolikus valláshoz nem illő stílusúnak” ítélték. A végeredmény azonban így is lenyűgöző lett. (X. Szent László tér 25.) A szecesszió szerelmeseinek érdemes felkeresni a közelben, a szintén Lechner Ödön, valamint Vágó József tervezte Szent László Gimnáziumot (X. Körösi-Csoma Sándor út 28-34.), illetve az egykori kőbányai zsinagógát (X. Cserkesz utca 7.) is, amelyben ma a Mindenki temploma működik. (A cikk borítóképe a Szent László templom egyik padja.)
Törley-mauzóleum
Egészen más stílusú, és sajnos egészen más sorsú épület fogad minket Budafokon. A híres pezsgőgyáros, Törley József 1908-ban hunyt el. Halála után az özvegye építtetett pompás síremléket a kastélyuk kertjébe, ifj. Ray Rezső tervei szerint. Örök nyugalomról azonban sajnos nem volt szó: a gyárat és a kastélyt a háború után államosították, a mauzóleumot az ötvenes években kirabolták, feldúlták. Állapota ma sem javult sokat, pedig megérdemelné a törődést mind a ház, mind a híres iparos emléke. (XXII. Sarló utca 6.)
Dozzi-villa
A mátyásföldi nyaralótelep mindenképpen megér egy sétát, hiszen a hatalmas gesztenye- és platánfák alatt számos gyönyörű villa bújik meg. A jobbára eklektikus stílusú épületek között több témánkba vágó is akad, elsősorban a Pilóta utcában. Itt áll a népi szecesszió egyik legfontosabb mesterének, Toroczkai Wigand Edének is egy izgalmas épülete. A legszebb azonban mindenképp a Koronafürt és a Májusfa sarkán emelt villa, amely egészen más stílusban épült. A könnyed, itáliai báj nem véletlen: a tulajdonos a Magyarországra települt olasz szalámigyáros Dozzi József volt. A pávák, napraforgók, leányfejek az egész házat behálózzák, de dús növényi ornamentika még a csiszolt ablaküvegeken is folytatódik. (XVI. Koronafürt utca 31.)
_____
Aki még több szecessziós csodára kíváncsi, annak ajánlom figyelmébe Kovács Dániel Szecessziós Budapest című könyvét, amely nekem is segítségemre volt.
