Az első próbajárat 1887-es nagykörúti indulása után nagyon gyorsan ez lett a legfontosabb közlekedési eszköze a budapestieknek: az új vonalak évről évre szaporodtak szerte a városban. Közben lett földalatti (ami azért lássuk be, picit villamos is – például sárga, felsővezetékből szedi az áramot, és anno két, amúgy villamosvonalakat üzemeltető cég építette. De ez már egy másik történet.), és később persze lett autóbusz, elment az utolsó lóvasút, megjelent a troli, a metró, és sajnos elkezdtek fogyni a villamosvonalak, sokszor trolivonalaknak (és az autóknak) adva át helyüket.
De történhetett bármi, a villamos, a sárga villamos elválaszthatatlanul része maradt a budapesti városképnek. (Még akkor is, ha kezdetben sárga színről szó sem volt.) Elképzelni se tudnánk nélküle a rakpartokat, a körutakat, és hozzátartozik a legtöbb külváros mindennapjaihoz is.
Képek: Bódis Krisztián, Soós Bertalan. Szöveg: Kovács Tamás
Mostani galériánk nagyon szigorú elvek mentén készült: olyan képeket válogattunk, ahol épp bepillantunk egy villamos belsejébe. Nagy látképek helyett a város apró -de annál fontosabb- részletei következnek.
A képek kattintásra megnőnek.
Fotó: Soós BertalanMinden szín azért nem fér el egy villamoson. A legújabbakon (hannoveri villamosok, Combinok és még most is érkező CAF-ok) már nincs ott a jellegzetes barna csík. (Fotó: Soós Bertalan)A legszínesebb utazóközönség valószínűleg a 4-6 villamosokon jön össze Budapesten, ha pedig még jobban szűkíteni akarjuk a kört, akkor az éjjel-nappal közlekedő 6-os villamos lehet a nyertes. (Fotó: Bódis Krisztián)Fotó: Soós BertalanFotó: Bódis KrisztiánFotó: Soós Bertalan