A Nagykörút Budapest egyik leghosszabb útvonala, a Margit hídtól a Petőfi hídig mintegy négy kilométer hosszúságú. A körút összességében íves nyomvonala egyenes vagy enyhe görbületű szakaszokból áll össze. Az egyes körút-szakaszok jellemzően azokról a történeti városrészekről vannak elnevezve, amelyen áthaladnak. Az elnevezések az elmúlt korok során többször változtak.
A cikksorozatban a Nagykörút fejlesztési programját megalapozó tanulmányt mutatjuk be fejezetenként, melyet a Fővárosi Önkormányzat megbízásából a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. készítette.
Nagykörútról
A Nagykörút szabályozási szélessége mindvégig 38 (egészen pontosan 37.92) méter, az egyes szakaszok hosszúsága azonban változó. A Szent István körút 553 méter, a Teréz körút 1809 méter, az Erzsébet körút 764 méter, a József körút 1223 méter, a Ferenc körút 556 méter hosszú.
A körút Duna-parti pontjaiban és a jelentősebb sugárirányú utakkal való kereszteződéseiben kisebb-nagyobb terek alakultak ki (Jászai Mari tér, Nyugati tér, Oktogon, Blaha Lujza tér, Rákóczi tér, Harminckettesek tere, Angyal István park, Boráros tér).
E terek tagolják több részre a Nagykörutat, kedvező tájékozódási pontokat biztosítanak, és maradásra késztető helyeket képeznek. A körút megépülésével az egykori kisvárosi településszerkezet és utcakép eltűnt, azokat nagyvárosi karakterű bulvár váltotta fel. A Nagykörút alapvetően közlekedési céllal épült meg az egyes városrészek összekapcsolása érdekében, amellett reprezentatív célokat is szolgált.
A Körúton már a kiépítéssel együtt megjelentek az utat kísérő kétoldali fasorok, ám az utca karakterét alapvetően a burkolt közlekedési felületek határozták, illetve határozzák meg napjainkban is. Az 1990-es évek előtt a közterületi zöldfelületek nem voltak jellemzőek a körúton, viszont az utat kísérő, a mai Nagykörút karakterét erősen meghatározó fasorok már az 1900 körüli, korabeli fotókon is jól láthatóak. A fasorokat alkotó fák faveremráccsal ellátott fahelyekbe kerültek telepítésre. A közterületi funkcionális zöldfelületek, kihelyezett növénykazetták megjelenése a Nagykörúton az 1990-es évek faltól-falig történő felújításához, az ekkor megvalósult ivóvízvezetékek cseréjéhez, valamint a villamosvágányok felújításához kapcsolódó munkákhoz köthető.
Milyen volt a régi Nagykörút?
A Nagykörút célja a Pest központján kívüli területek közötti kapcsolat létrehozása volt a városközpont elkerülésével, továbbá a folyamatosan bővülő város számára egy új boulevard, városi beépítéssel rendelkező főútvonal létrehozása, amelyet a Millennium tiszteletére építettek meg. Az új útvonal az ezredévi ünnepségek idejére a teljes szakaszon rendezett állapotban kellett, hogy elkészüljön.
A kedvezőtlenebb feltételek között, gyengébb gazdasági háttérrel megvalósított városépítészeti együttes színvonala azonban nem érte el a sugárútét, igényességben nem tudta azt utolérni, alulmaradt, de így is a korábbi kisvárosias karakterű térségben egy nagyvárosias, világvárosi színvonalú útvonal jött létre.
A körút nyomvonalát övező 253 bérház harmonikus arculatával markánsan kirajzolódik az egyes szakaszok összefüggő, rövidebb egynesekből álló (poligonális) íve, helyenként valós görbülete. Az épületek magassága és stílusa vegyes, ami az építkezések időbeli elhúzódásának tudható be. Nem jellemzi egységes építészeti stílus az épületeket.
A századfordulón a kedvezőtlen gazdasági hatások nem az építkezések számának csökkenésében mutatkoztak meg, hanem abban, hogy a megépült bérpaloták lakásai nagyrészt kiadatlanok maradtak. Nem volt megfelelő számú tőkeerős réteg, amely az új lakások viszonylag magasabb bérét viselni tudta volna.
Az útvonal egységes jellegét a magas színvonalon kiépített közterületek emelték ki: a bazaltkockákkal burkolt útfelület, az aszfaltozott járdák, a közvilágítás, a fasorok és az 1887-től üzemelő villamosjárat.
Funkcionálisan a színházak, filmszínházak, vendéglők és kávézók, valamint a földszinti helyiségekben működő boltok teszik igazán vonzóvá a Nagykörutat.
A Körút és a jelentősebb keresztező útvonalak találkozásánál kialakított terek az útvonal leghangsúlyosabb és leglátványosabb térelemei. Ezek emelik ki az egyes szakaszok presztízsét.
A Nagykörút Budapest egyik tradicionális bevásárló utcája volt, a jellemző helyi üzlettípusok elsősorban a helyi keresletet célozták meg, szervesen kapcsolódva a háttérterülethez. A kiskereskedelem jellemzően a földszintre korlátozódott és igen jelentős volt a vendéglátó egységek aránya (kávéházak, éttermek). A Rákóczi úttal ellentétben, a Körúton nagyméretű áruházak nem jelentek meg, a kereskedelem elsősorban nem a vidéki vagy más városrészekből érkező vásárlókra épített.
A cikksorozat korábbi része:
