Kádár Tamás, a Sziget ügyvezetője: „Mintha a mi munkánk nem lenne rendes!”
A Budapest Te+Én podcast e heti adásában Tamás arról is beszélt Veress Dórának és Gellért Gábornak, mennyire elszomorítja, hogy az emberekben ennyire lecsökkent a szolidaritás érzése. Ha valaki leírja a problémáját, a fájdalmát, rátámad a kommentkommandó: „Te mit sírsz? Másnak még rosszabb! Eddig megszedted magad, élj abból!” Muszáj kimondani, kiírni magunkból, ha valami rossz. A mi szakmánkban és a rokon szakmákban most nagyon rossz.
„Nézzük meg mi történt a művészekkel, vendéglátósokkal, fesztiválszervezőkkel, zenészekkel, technikusokkal, háttéremberekkel… nyilván sokakat kihagytam. Nekik nem lecsökkent a bevételük, hanem megszűnt. Erre mondta az Audi vezérigazgatója: „nem az autógyárakat kell megsegíteni, azok csak 10-20 százalékot estek. Azokat kell megsegíteni, akinek nincs bevétele. Ezek az emberek komoly bajban vannak.” Erre mit kapnak a kárvallottak a többiektől, akik sokszor hasonlóan nehéz sorsúak? Menj, végezz valami rendes munkát! Mintha a miénk nem lenne rendes munka.”
Tamás szerint a szektor támogatásai eddig félrementek…
Volt két komoly támogatási projekt, amelyekkel a szektorunk segítséget kapott, de ezek nem annyira sikerültek. Így is volt értelmük, de sok velük a probléma. Amikor egy raktárkoncert projektre 5,3 milliárd forintot szán a Magyar Turisztikai Ügynökség, akkor nem szerencsés, ha ebből 3 milliárdot az Antenna Hungáriának kell kifizetni. Biztos lett volna ennek az összegnek jobb helye. A zenészekhez – nagyon sokhoz – végül 1,5 milliárd jutott el. Ez az összeg már nagyon másképpen hangzik, főleg ha hónapok óta semmilyen bevételed sincs.
Meghirdettek egy fesztiválokat támogató alapot – 700 millió forint értékben. A végén csak 220 milliót osztottak ki, a többi visszakerült az államkincstárba. A mi 2020-as veszteségünk 1 milliárd felett volt. A 700 millió persze nagyon jól hangzik, amikor elmondják a sajtóban. Az 5,3 milliárd is jól hangzik, amikor megtöltik vele az egész médiát. Aztán kiosztják az egyharmadát. Az a baj, hogy a teljes kulturális szektor megsegítését ki lehet pipálni ilyen akciókkal. Az emberek annyit tudnak, hogy nézd meg, milyen hatalmas összeget kaptak, és sírnak.
Podcast:
A baj a támogatások módjával van…
Működik a direkt támogatások rendszere. Ez azonban senkinek sem jó. Nem azokat hibáztatom, akik támogatást kaptak. Nem hiszem, hogy valaki visszautasítana egy direkt támogatást, hiszen kell most a segítség. De ha valaki direkt támogatást kap, annak mindig meg fogják kérdőjelezni a jogosságát, és ő is rosszul jár, a szőnyeg szélére kerül. Ilyenkor elengedhetetlen a ellehetetlenülő szektorok támogatása. Erre működő példákat látunk Európában.
Az újraindulást mindenki elvárja, de addig mindenkinek ki kell bírnia valahogy. Valahogy? Hogyan?
A fesztiválpiac a teljes turisztikai össztermék 10 százalékát teszi ki. A turizmus 12 százaléka a magyar GDP-nek. A fesztiválok tehát a magyar GDP 1,2 százalékát adják. Ez hatalmas összeg. A magyar állam elvárja a fesztiváloktól, hogy fizessenek adót, áfát és sorolhatnám. Most azt mondják, hogy ha újraindulnak a fesztiválok, akkor újra lehet keresni, lehet adózni, addig tartsunk ki. Miből, ha nincs bevételünk?
A Sziget túlélése nincs veszélyben. Az garantált. Ha lesz idén fesztivál, ha nem, túl fogunk élni. Az első adandó alkalommal, amikor fesztiválokat lehet szervezni, meg fogjuk ezeket szervezni. Azt, hogy idén lesz-e fesztivál, az márciusban fog eldőlni. Ha addig nem látunk tisztán, lemondjuk a megszervezését.
Kérdések, amelyekre még választ kapunk:
- Milyen állapotban van most a Sziget?
- Hányan maradtak a cég alkalmazottai?
- Miért nem kapott a Sziget támogatást az alkalmazottak megtartására?
- Visszaszerezhető a szakmunkaerő?
- Miért szorult háttérbe a kultúra Magyarországon?
- Mindenki visszakapta a jegyárat, aki visszakérte?
- Mi lesz azokkal, akik áthozták az idei évre a jegyüket?
- Mit tett a brexit a brit zenekarokkal és a fesztiválokkal?
- Milyenek lesznek a fesztiválok, ha megtartják őket?