Vajon kinek lehetett az ötlete, hogy a századfordulón egy egész épületet úgy tervezzenek meg, hogy aki kilép a belső udvarára és felnéz a kék ég felé, az egy hatalmas pillangót lásson kirajzolódni? Ugyan a gazdag formai játékok, díszítések és a szimbólumok használata a szecesszió egyik fő ismérve, de ennyire grandiózus és ötletes megoldással eddig még nem találkoztunk. A Szűz utca 5-7. története.
Bartha Dorka írása.
Budapesten megannyi mesés lépcsőházzal, rejtett udvarral, izgalmas történettel találkozhatunk, legutóbb a Falk Miksa utcában lestünk be a kapuk mögé. Ám itt is mielőtt belépnénk a kapukon, fontos pár szót szólnunk korról is, amelyben épült a bérház. A századfordulón Budapest már igazi, nyüzsgő nagyváros volt, amely elképesztő ütemben terjeszkedett – nem csak új és újabb lakónegyedek, gyárak, középületek nőttek ki a földből pár év alatt, de a lakossága is szédítő ütemben gyarapodott. A historizáló stílus mellett a szecesszió gyorsan teret hódított, mint a városi, polgári középréteg kedvelt stílusa.
A stílus egyik ága – a florális, virágos szecesszió – könnyen felismerhető a gazdag, indázó, tekergő, természetből vett díszítéséről és mozgalmas, lendületes vonalairól, amely gyakran megjelenik az ablakok körül, a bejárati ajtók kovácsoltvas mintázatán, a homlokzati díszítő elemeken, de a lépcsőházi csempéken és járólapokon is, vagy éppen a színes üvegablakok mintázatában.
A szecesszió imádott a szimbólumok nyelvén beszélni – de ezek az allegóriák, hasonlatok, párhuzamok sokszor nem korábban megszokott, könnyen olvasható, évszázados gyakorlatokat követték, hanem inkább az álomvilágra, a tudatalattira jellemző nyelven szóltak a szemlélőhöz, többféle lehetséges olvasatot is megteremtve.
Az álomvilághoz, a Freud által frissen „felfedezett” tudatalatti világ szimbólumaihoz vonzódó stílusnak a pillangó különösen kedvelt motívuma volt, főleg ékszereken, különböző mintázatokon találkozhatunk vele, de nagyon ritka, hogy az építészetben, és ilyen volumennel megjelenjen. (Budapesten még egy épületről tudunk, a Thököly úton álló Szenes-házról, ahol a pillangó minta látványosan felbukkan). A pillangó már a görög mitológiában a psziché, a halhatatlan lélek jelképe (maga a neve is Erósz szerelmének, Pszichének a nevéből jön).
A Szűz utca 5-7. alatt álló épületet ifj. Nagy István tervezte, a megrendelő Rákosi Jenő író és színházi ember volt, és az első lakók 1907-ben költözhettek be. A tervezőről nem sokat tudni, de az ezen az épületen is érződik, hogy a hazai nagy magyaros-szecessziós mester, Lechner Ödön nagy rajongója volt. A magyaros-virágos motívumok a népművészeti formakincs hatását tükrözik.
Ha többet szeretnél megtudni nem csak Lechner Ödön munkássáról, de magáról a szecesszióról is, a Sétáljvelünk.hu-n egy egész stílustörténeti útvonal vezet végig a 20.század elejének izgalmas építészetén.
Az épület a 2020-as Budapest100 egyik nyitott háza volt, a lakók nagy szeretettel mutatták be a házat, amelynek a homlokzatát és a lépcsőházát már sikerült felújítani, sok helyen megtartva a fenyőzöld eredeti fa ablakkereteket is. A belső udvar renoválása még várat magára, de a látvány tagadhatatlanul lenyűgöző még a hiányzó vakolat ellenére is.
