Fonyódi Anitával, a Kép-Tér Blog szerzőjével, Fodor Gyula legnagyobb ismerőjével ezúttal a Falk Miksa utca egyik legizgalmasabb épületébe, az Atlantica Tengerhajózási Társaság egykori székházába pillanthatunk be.
Hogyan zajlott a tervezés és építkezés?
A huszadik század elején érte meg igazán telket venni a Falk Miksa utcában, mert adókedvezményben részesültek azok a tulajdonosok, akik 1918-ig befejezték az építkezést – ezzel a bérházépítési kedvet igyekezett a Székesfőváros Tanácsa fellendíteni.
Talán nem véletlen, hogy Fodor Gyula, a szecessziós bérházairól ismert építész, a Napóleon-udvar és az Aranysas-udvar megálmodója az 1910-es években három házat is tervezett ide, s közülük most a Stollár Béla utca sarkán álló épületet nézzük meg közelebbről.
Szerencsések vagyunk, mert a mai, lényegében hatemeletes épület elődjét Erdélyi Mór korabeli fényképén láthatjuk, akkor még Nádor utca 66-os számmal jelölve:
S hogy miért nem emeltek itt, a Lipótvárosnak ezen a részén korábban palotákat, könnyen érthető, ha tudjuk, hogy a fotón lévő földszintes házzal szemben, az utca másik oldalán a Hengermalom, távolabb pedig a Haggenmacher-féle gőzmalom állt. A környék a századforduló tájékán, a Nagykörút kiépülése és a Szabadság tér helyét korábban elfoglaló hatalmas kaszárnya, az Újépület lebontása után kezdett el fejlődni és az eltelt százhúsz évnyi idő azóta igazolta, hogy milyen jól választottak azok, akik itt vásároltak ingatlant.
A Napóleon-udvar építtetője, az építési vállalkozó Pollák Ignác és neje 229 ezer koronáért szerezte meg a telek tulajdonjogát Weisz Berthold és Weisz Manfréd tulajdonostársaktól 1911-ben. Az építkezéshez felvettek még kétszer annyi hitelt, mint a vételár összege és megbízták Fodort az új ház terveinek elkészítésével.
Az öt emeletből és műteremszintből álló, robosztus, vasbeton szerkezetes, középen udvart bezáró saroképület első tervsorozatát 1911 novemberében engedélyezte az építési bizottság, de módosításokat kértek.
Az érvényben lévő építésügyi szabályzat szerint ötemeletes ház elvileg még nem épülhetett, de a gyakorlatban már engedékeny volt a hatóság, és nem a tervezett ház magasságát, inkább a beépítés mértékét kifogásolták.
Így elsősorban a túl kicsire sikerült udvaron és a hatodik (!) emeletnek minősülő padlásszint túlzott beépítésén kértek változtatni.
Miért épp ide költözött egy Tengerhajózási társaság?
1912 júliusában további, alaprajzot érintő módosítások következtek: Fodor Gyula ekkor az első emeleti lakásokat egy pazar, nagypolgári, az egész emeletet elfoglaló lakássá nyitotta össze. Eszerint a Falk Miksa utcai oldalon játszószobát, négy gyerekszobát, egy nevelői szobát, egy hálót és egy kis ebédlőt helyezett el, a Klotild (ma Stollár Béla) utcai front mögött 3 egymásba nyíló szalont, az udvar felé hallt és egy nagy ebédlőt képzelt el. A konyha és összesen hét (!) db cselédszoba a hátsó udvari részbe került. A lakáshoz tartozott még ruhatár és két fürdőszoba is.
A régi lakcímjegyzék és egyéb hivatalos iratok igazolják, hogy az Atlantica Tengerhajózási Rt. vezérigazgatója, a megözvegyült Polnay (korábban Pollacsek) Jenő költözött ide 1912-ben és az első emeleti lakást ő foglalta el négy gyermekével. Polnay fiatal felesége, Konrád Margit 1912. február 29-én követett el öngyilkosságot az Andrássy út 76. szám alatti lakásukban, így a család ebben a lakásban kezdett új életet. Fodor tervein az első emeletre rajzolt gyerekszobák minden bizonnyal a négy Polnay gyermek, Iván, Péter, Lucy és a legkisebb, az akkor öt éves Emília számára készültek. Pollák Ignác tehát valószínűleg 1912 tavaszán állapodott meg az Atlantica Rt-vel a bérleti szerződésről, és Fodor módosított tervei már ez alapján készültek.
A második emeletet az Atlantica Rt. igazgatósága vette birtokba. A cég központjában körülbelül 25 főt foglalkoztattak. A vezérigazgató reprezentatív szobája a Falk Miksa és Klotild utcai sarkon foglalt helyett, mellette nagy tanácsterem, majd a titkár és az írnok szobája következett. A harmadik emeleten további irodák kaptak helyet. A legszebb, sarki helyiségbe a levelezés, a Klotild utcai traktusba a könyvelés került, a Falk Miksa utcára főnöki és további levelezők szobái néztek. A hátsó, udvari részben helyezték el a szolgákat, a telefon-sürgöny-expedíciós osztályt és a másolót.
Az Atlanticát 1907-ben azzal a céllal alapították, hogy a társaság tengeren és más vízi utakon a Földközi-tengeri kikötőkbe és a Gibraltáron túlra irányuló fa- és egyéb szállítmányokat továbbítsa. A társaság az agilis Polnay Jenő vezetésével olyan jó eredményeket ért el, hogy néhány év alatt a második legnagyobb kereskedelmi flottává avanzsált. Még József Attila is dolgozott náluk, ahogy önéletrajzában írta :
“Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam.”
Az I. világháború és tengeri kikötőnk, Fiume elvesztése után Polnay nem esett kétségbe, a cég átszervezésével és jelentős tőkeemeléssel 1921-ben létrehozta az Atlantica Trust-öt és további, különböző profilú cégeket alapított. A társaság a harmincas évek elejéig működött, majd néhány elhibázott üzleti döntésnek és a gazdasági világválságnak köszönhetően tönkrement.
Az épület apró érdekességei…
De vessünk egy pillantást magára az épületre. Az alagsor tervei elárulják, hogy központi fűtés mellett porszívó berendezés is működött itt, sőt garázs is volt. Az Atlantica az első 3 szintet bérelte, a IV-V. emeletet további bérlakások foglalták el. A hatodikon, a padlásszinten lévő két műterem egyik művész-lakója egy időben Ferenczy Noémi volt. Az udvari szárnyban a viceházmester lakását, a mosókonyhát, a ruhák kisimítására szolgáló mángorlót és a gőzszárítót helyezték el.
Ha jobban szemügyre vesszük a két utcai homlokzatot, a Falk Miksa utcai megfelel a terveknek, míg a Stollár Béla utcai oldal a II. világháborúban kapott bombatalálat miatt teljesen megváltozott és elveszítette eredeti jellegét. Ezt a részt modern stílusban állították helyre. A Falk Miksa utcára néző homlokzat tagolása visszafogott, a felső szinten a négy nagyméretű műteremablakot felül timpanonban végződő oromzat foglalja keretbe, némi plasztikai díszítéssel.
A szolidan tagolt homlokzathoz képest nem spóroltak az előtér és a lépcsőház díszeivel. Az Atlantica működésének fénykorában valószínűleg komoly forgalmat bonyolított, sok látogatóval, ügyféllel, így a reprezentatív bérlőhöz igazodva díszes és impozáns bejárat kellett.
A kovácsoltvas és domborított lemezekből álló, tengeri csikóra emlékeztető motívummal sűrűn díszített kaput az újpesti Schneider József készítette. Az előtér falait gazdag stukkódíszítés borítja, amelyen a geometrizáló minták mellett stilizált madarak, mókusok, növények levelei tűnnek fel. Az oldalfalak lábazatát élénk rózsaszín csempével burkolták.
A kapun belépve a falakon egymással szemben elhelyezett domborművek mindegyike három alakot ábrázol. Az egyiken az Atlantica tevékenységére utalva egy hajó is feltűnik, a másik görög isteneket, bal oldalt az üllővel Héphaisztoszt, a kovácsmesterség és a tűz istenét, középen talán Aphroditét, jobb oldalt Hermészt, az utazók védelmezőjét ábrázolja.
S ha csodálkoznánk, hogy kerültek éppen ugyanezek a domborművek a Víg u. 26. szám alatti bérház falára is, az összekötő kapocs Fogl Emil építőmester lehet, aki jól ismerte Fodort, mert néhány bérházon együtt dolgoztak. Így 1914-ben, amikor saját bérházát építette, a homlokzaton ugyanazt a két kompozíciót használta, sőt az egyikre az “Atlantica” nevét is rávésték, amit akár reklámnak is fel lehet fogni.
A lépcsőház sem átlagos, az udvarra néző ablakait színes, virágkompozíciót ábrázoló ólmozott üvegablakokkal díszítették.
Mi lett a híres lakók sorsa a viharos 20. században?
Pollákék 1918-ban ajándékozták el a házat fiuknak, Porzsolt Bélának. S hogy mi lett a Polnay család tagjaival, akik egykor az egész első emeletet elfoglaló hatalmas lakásban éltek?
Polnay Jenő a telefonkönyv szerint még 1929-ben is a ház lakója volt. Újsághírekben azt írták, az eredetileg 10 szobás lakás a cég csődbe menetelével fokozatosan ,,kisebb lett”, a végén már csak 3 szobája maradt. Bár a Holokauszt idején őt is üldözték, 1944-ben a budapesti Gyermekkert Egylet vezetőjeként közel 400 elhagyott, üldözött kiskorú életét mentette meg és végül majdnem 20 évvel élte túl a háborút. A Fodor által tervezett szecessziós síremlékben nyugszik a Kozma utcai zsidó temetőben. Mozgalmas társasági életet élő, szépséges lánya, Lucy egy sikertelen házasság és apjával megromlott viszonya miatt 1933-ban követett el öngyilkosságot egy francia hotelszobában. Fia, Polnay Péter külföldre költözött és író lett.
A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum, a Budapest100, a Fortepan és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel. Az épület eredeti tervei a BFL Tervtárában érhetők el (BFL XV.17.d.329.24995).
A cikk szerzője Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzője.
