Az ötvenes évek közepén, a Gubacsi hídfői lakótelep építésével egy időben Angyalföldön, a Gyöngyösi utca környékén is ugyanolyan típusházak épültek. A háború előtt átmenetileg Magdolnavárosra, majd a szocializmus idején József Attila kertvárosra átkeresztelt városrész az itt lévő gyárak miatt a legnagyobb munkásnegyed, a pártvezetés számára kiemelten fontos terület volt, így a harmincas években elkezdett építkezések folytatásért kiáltottak. Most a József Attila tér körül emelt épületeket nézzük meg, és azt is felelevenítjük milyen volt itt egykor az élet.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Az építkezések kezdete
A tér környéke egy meglehetősen nagy területen, a Kámfor-Göncöl- Fiastyúk-Béke utcák által határolt tömbben már a Horthy-rezsim alatt beépült. A kormányzó felesége után akkor még Magdolnavárosnak nevezett negyedben a harmincas évek végén indult el egy kislakásépítési program.
Az OTI kertváros, vagy OTI telep, ahogy akkor hívták, az Országos Társadalombiztosító Intézettől kapott kölcsönből valósult meg 1942-re, munkások és tisztviselők számára épített családi házakkal. S bár az alacsony sor- és ikerházak nagy részét azóta átalakították, a kertvárosias hangulat a mai napig megmaradt. A Vőlegény, Pajtás, Cimbora és Menyasszony utcák családi házain kívül több kétemeletes ház is kinőtt a földből szoba-konyhás, közös fürdős lakásokkal. A háború után részben a régi elképzelések alapján folytatták az építkezéseket, de közben a világ megváltozott.
A világháború utáni irányok
1949. december 30-án fontos esemény zajlott Angyalföldön: a József Attila téren szellemi és kulturális központot avattak. Ez a nap egy majdnem tíz éves időszakot zárt le, hiszen a tér keleti oldalát elfoglaló épület terveit már korábban elkészítették, de jött a háború, és amikor új ideológia mentén hozzáfogtak az ország újjáépítéséhez, a korábban elkezdett “nyugatias”, modernista épület homlokzatára a Rákosi Mátyás Kultúrház felirat, a tetejére pedig hatalmas vörös csillag került.
Az új kultúrházban kiállítások, tárlatok, a legkülönbözőbb tematikájú szakkörök, színházi előadások, könyvtár és pezsgő élet várta a dolgozó népet. Az akkori időket jól szemlélteti, hogy az intézmény első vezetője egy 22 éves vasesztergályos lett, és az épület el nem készült munkáit az ifjúság társadalmi munkában fejezte be. A moziterem a “Párttitkár” című szovjet film vetítésével nyílt meg. A nyitástól számítva még három évet kellett várni, míg a kultúrházzal szemben, a téren felállították Beck András szobrásznak a “munkásköltőt”, József Attilát megjelenítő alkotását.
Az ötvenes évek elején az új, központilag “előírt” szocialista realizmus archaizáló stílusjegyeivel, típustervekkel és tervgazdálkodás alapján folytatták itt is a lakásépítési programot. 1954 áprilisában a tér körül már folyt az építkezés, de ezzel párhuzamosan a közeli Béke és a Fiastyúk utcában is dolgoztak, összesen 3500 lakást, azonkívül iskolát, szabadtéri színpadot és üzletházat készültek átadni. A rendezési terveket a Budapesti Városépítési Tervező Intézet (BUVÁTI) irodájában készítették Tóth István vezetésével.
1955 őszén 230 új lakást vehettek birtokba lakóik a József Attila téren. A kétemeletes sorházak keretes beépítésben állnak, és mindegyikük egy hatalmas, az utca felé több ponton nyitott udvart zár közre, emellett az épületegyüttes közepén egy tágas, parkosított teret hagytak. A Gubacsi lakótelepről már ismerős domborművek hasonló tematikával, bár szerényebb kivitelben díszítik a bejáratokat. A homlokzatok egyhangúságát nyitott erkélyekkel és további plasztikai díszekkel, műkő nyíláskeretekkel próbálták feloldani. A Gyöngyösi utca felőli kapuk melletti épületdíszeken az ókori korinthoszi oszlopokon gyakran használt akantuszlevél motívuma tűnik fel.
Fotók: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
A művelődési központtal szembeni átellenes oldalon további két, valószínűleg néhány évvel korábban megépült lakótömb áll, ezek a fentiektől modernebb külsővel, lodzsás lakásokkal készültek.
Élet az új lakótelepen
A telepre költözők a nagy gyárak, intézmények dolgozói közül kerültek ki, a sorházak egy-egy részét a Láng Gépgyár, a Magyar Posta, a Földművelésügyi és a Nehézipari Minisztérium utalta ki dolgozóinak szövetkezeti konstrukcióban, míg a lakások másik része önkormányzati, illetve ahogy akkor hívták, tanácsi tulajdonban volt. A feljegyzések szerint a sok zöld és a kellemes park miatt az őslakosok annyira szerettek itt lakni, hogy sokan később sem akartak elköltözni, annak ellenére, hogy a lakások itt sem voltak összkomfortosak, a konyhákban például nem volt fűtés. Sokáig élt itt Tatay Sándor író, aki 1966-ban kritikától nem mentesen, de kellő iróniával írta le itteni életüket:
“Az én lakásom rettentően szűk. Ezek a házak még csak előhírnökei voltak annak az új városrésznek, mely azóta hatalmasra nőtt a Rákos patak jobb partján. Még abból az építési elvből származott, amelyről most tréfálkozva azt mondják: „Minél több dolgozót minél kisebb helyre!” A szekrényt a fürdőszobába kellett bepréselni, a könyveim csak egymás mögött férnek el a falon. S milyen vékonyak ezek a falak! Televíziót felesleges vennem, a szomszédból jól hallom a hangját, ha színházi látcsövet fogok, láthatom a képet valamelyik szemközti ablakon. És áthallatszik minden sóhajtás és akarva-akaratlan tanúja vagyok a szomszédok legintimebb családi ügyeinek. … van két tenyérnyi erkélyünk, melyet reggeltől estig süt a nap, s mely egy kis parkra könyököl.”
Tatayn kívül a telep híres lakói között sorolhatjuk Sánta Ferenc írót, valamint a legendás rockzenészt, Radics Bélát, akiről a térre vezető utcát nevezték el. Angyalföldre általában jellemző, hogy gyakran átmenet nélkül vonultatja fel a legkülönbözőbb stílusban, kivitelben és különböző korszakokból származó épületeket, de a József Attila tér egy külön mikrokozmoszt alkot, kellemes és csendes utcákkal, sok zöldterülettel, ráadásul egy családi házas övezet kellős közepén fekszik. Ahogy Tatay is írta, a Rákos-pataktól északra lévő területre 1955-ben készült új rendezési terv, így a Tahi utca mentén emelt épületek már a szocreál leáldozása után születtek, újra modern stílusjegyekkel, de ez már egy másik történet.
Fotók: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Felhasznált irodalom:
- Ferkai András: Lakótelepek, Városháza Kiadó, 2005.
- Prakfalvi Endre: Szocreál Budapest Fővárosi Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1999
- Cikkek az arcanum.hu-ról:
- Tatay Sándor: Vallomás a Rákos patakon túlról – In: Budapest folyóirat, 1966. (4. évfolyam)5. szám augusztus.
- Szakolczay Lajos: Vőlegény, menyasszony (Budapest folyóirat, 1980)
- Szabó Ivett: Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ története In: Módszertári füzetek
- Slézia Gabriella (szerk.): A közművelődés házai Budapesten 4. – Módszertári füzetek, Különszám (Budapest, 2007)
- A fentieken kívül a Fortepan, a Mapire és az Arcanum adatbázisait használtam fel.
