Korábbi alkalmakkor Budán kalandoztunk, a két világháború között épült modern stílusú villák nyomában, most irány Pest, hogy a korszak bérház építészetének néhány kiemelkedő példáját nézzük meg közelebbről. Elsőnek egy igazán meglepő helyszínen, Ferencváros szélén nézzük meg, micsoda remekek épültek a ’40-es években.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Ahogy a századforduló környékére, erre az időszakra is jellemző volt, hogy állami nagyvállalatok és magánkézben lévő ipari cégek nyugdíjpénztárai ingatlanokba fektették a tagok befizetéseiből és egyéb forrásokból származó vagyonukat. Ezekbe a házakba részben a gyár alkalmazottjai költöztek, a lakások egy részét pedig más, külsős bérlőknek adták ki.
Ki látott fantáziát az itteni telekben?
A Weiss Manfréd cégek nyugdíjpénztára több tetszetős, modern bérpalotát emelt a városban, és közülük most elsőként egy különleges, ferencvárosi sarokházat nézünk meg a Közraktár utcában. Főhomlokzatával a Dunára néző, oldalt a Bakáts utca és a Gálya utca által határolt hatemeletes, lapostetős épület 1941-ben épült fel. A telket korábban a Machlup Bőrgyár hatalmas gyártelepe foglalta el, amelyet 1931-ben, a válság idején bezártak. A főváros 1938-as terveiben a mai Vámház tértől a Petőfi hídig elnyúló területen az ott lévő raktárházakat szanálni kívánta, és azzal számolt, hogy a Közraktár utca nyugatra néző teleksora egységes párkánymagasságot kap, míg a Duna mellett közparkot, a kettő között pedig gyorsforgalmi utat képzeltek el. Mindezek nagy részben meg is valósultak.
Az építészek (és más menő épületeik)
A lakóház terveit a Dr. Barát Béla és Novák Ede építészpáros mellett Hofstätter Béla készítette. Barát és Novák évfolyamtársak voltak, majd közös irodájukban számos villa, bérház, lakótelep terveit vetették együtt papírra, köztük az Astoriánál lévő, tetején órával díszített, modernista Georgia bérpalotát. Novák Ede anyai nagybátyja Hofstätter Béla volt, így talán nem véletlen, hogy a tervezésben ezúttal ő is részt vett, bár ennek lehet némi köze az 1937-ben felépült, Margit körúti Dugattyús-házhoz, amit Hofstätter még akkori társával, Domány Ferenccel jegyzett és máig a város legegyedibb modern lakóépületének tartják különleges belső kialakítása miatt.
Bérházépítési forradalom?
Abban az időben már az volt az általános törekvés, hogy bérházak esetén kerülni kell a telkek körülépítését és az abból származó sötét és szűk zárt udvarokat. Így a telek csupán utcai részének beépítésével az egész tömb házai egy nagy, általában fákkal-bokrokkal beültetett, közös udvarra tehettek szert. Mindezt egy 1940-es rendeletben tették kötelezővé, pont abban az évben, amikor az építészek a Közraktár utcai házra szóló megbízást kapták.
A telkek keretes beépítésének jegyében itt is azt a megoldást alkalmazták, mint sok más esetben: a nagyobb saroktelkeken a bérházakat egymástól független egységekre, szekciókra osztották, itt a szabálytalan U alakú épület két szekciót foglal magában. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a földszinten a Közraktár utcáról nyílik egy tágas és impozáns, közös bejárat, amelytől jobbra és balra két külön lépcsőházat helyeztek el. Ezzel az alaprajzzal megszűnt az elavult, a lakók életét közszemlére tévő körfolyosó, eltűntek a hátsó cselédlépcsők, az építészeken múlt, hogy a világos udvar felé milyen helyiségek kerülnek.
Fotó: Fonyódi Anita/ Kép-Tér Blog 
Fotó: Fonyódi Anita/ Kép-Tér Blog
A hátsó épületrészek elhagyása mégis kompromisszummal járt, mert maga után vonta a három helyiségsorból álló alaprajzot, így az utcára néző szobák és az előtér közé be kellett iktatni egy ablaktalan helyiséget, a hallt, amely ebédlőként-nappaliként szolgált. Az első tervváltozaton szereplő teraszos, lapos tetős felépítményt, amely a hatodik emeletet foglalta el, először nem akarták engedélyezni, helyette magas tetőt írtak elő, végül mégis zöld utat kapott. A lakók 1941. július 15-én költözhettek be.
Nem volt jellemző, hogy az építtetőre való utalás a homlokzaton is megjelenjen, itt mégis ez történt: az épület Bakáts utcai sarkán elhelyezett, figurális dombormű a Weiss Manfréd gyárak tevékenységére utalva vasmunkásokat illetve olvasztárokat ábrázol. Az épület alvállalkozói és iparosai között további, csupa jó nevű szereplőt találunk: a domborművet Beck Ö. Fülöp készítette, a márványmunkák a Dunamenti Kőbányák és Márványművek Rt-től, a bérház vasszerkezete a Márkus Lajos Rt. gyárából érkezett.
A lakások mérete változatos volt. A kisebb alapterületű, bal oldali szekció lépcsőházából egy darab egyszobás, és kettő darab kétszoba-hallos lakás nyílt, míg a jobb oldaliban elfért egy egyszobás, egy kétszobás és egy háromszobás lakás mellett még egy garzon is. Hall mindegyik lakásban volt, kivéve a garzonban, amelynek előszobájából egy főzőfülke és egy fürdő nyílt, valamint egy hosszú, téglalap alakú szoba, Közraktár utcai kilátással. A terveken az előcsarnok utáni vesztibülbe lépve balra a portásfülke, jobbra a “kocsikamra”, azaz a gyermekkocsi tároló helyezkedett el. Az előcsarnok falán ma is látható az építtető monogramját megörökítő névtábla. A padlót nagyméretű, fekete-fehér márványlapokkal burkolták.
Az alagsor óvóhelyül szolgált, és az udvarban egykor kisebb díszmedence és padok álltak, virágtartókkal.
Fotó: Fonyódi Anita/ Kép-Tér Blog 
Fotó: Fonyódi Anita/ Kép-Tér Blog
S bár a belső terek összességében kevésbé látványosak, mint a Dugattyús-házban, a lépcsőház lekerekített vonalaiba, az előtér hűvös, mértani négyzetrácsaiba és a régi lakónévjegyzékbe itt is könnyű beleszeretni.
Felhasznált irodalom:
- Branczik Márta- Hajdú Virág – Molnos Attila- Oláh Éva: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001. p. 277-279.
- Tér és Forma, 1943. 8. 130-131.
- Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák. Bérház- és lakástípusok,TERC, Budapest.
- Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. TERC 2001, p. 119.
- Budapest Főváros Levéltára, Tervtár, BFL XV. 17. d. 329. 37095/3. hrsz.
