Végigsétálni a Körúton remek időtöltés. Sokan talán nem is gondolnák, mennyi látnivalót rejt Budapest egyik legfontosabb útja, melyen legtöbbször csak villamossal suhanunk át, esetleg autóval araszolunk végig. Pedig a gyaloglásnak számtalan előnye van, többek közt az is, hogy olyan dolgokra bukkanunk, amikre nem is számítunk.
Zubreczki Dávid írása.
Kirándulásunk a Margit híd pesti hídfőjétől indult és egy különös fali kútnál ért véget a Barcsay utca sarkán. Innen már csak pár száz méterre van a Rákóczi út és a Blaha Lujza tér, de míg odáig elsétálunk az Erzsébet körúton, addig is utunkba kerül pár látnivaló.
A következő sarkon az egykori Horizont mozi fogad minket. Filmeket már nem vetítenek itt, az előterében kávézó működik (ha épp nincs világjárvány), a vetítőtermet a Golgota gyülekezet használja istentiszteleti célokra. Az előterében sajnos elbontották a gyönyörű jegypénztárat, de a gyülekezeti teremben máig megvannak az egykori vetítővászon két oldalát díszítő oszlopok, rajtuk Kovács Margit kerámiáival.
Persze aki a sarokra ér, annak valószínűleg nem ez köti le a figyelmét, hanem a szemben levő ház, a New York-palota. Hauszmann Alajos csodaszép épületében ma hotel működik, de ami igazán híressé tette, az az aljában található, mesebelire díszített kávéház.
Ha megnéztük, érdemes átkelni az út túloldalára. Ott ugyanis egy kis terecske alakult ki, amelyből igen kevés akad a Körúton. Szerencsére a derékszögű kereszteződésekkel vezetett utcahálózatba belemetszett körív itt-ott kikanyarított akkora szabad placcokat, amelyek házhelynek túl kicsik voltak, így megmaradtak beépítetlenül. Persze ez térnek is túl kicsi, szóval neve sincs, de arra pont elég, hogy némi növényzet és 1985 óta Marton László Erdei Faun című szobra is elférjen rajta.
Ezzel pedig már meg is érkeztünk a Blaha Lujza térre, melynek múltjáról és jövőjéről is rengeteget lehetne mesélni – de ezt most nem teszem meg. Ugyanis most nem a forgalmas csomópontokról, hanem a közöttük levő útszakaszok titkairól mesélek. Persze azért – akárcsak a Nyugati téren – forduljunk körbe gyorsan, és azért vegyük számba, mi mindenről lehetne beszélni.
- Kifelé haladva a városból a Rákóczi úton két pompás kupola közt haladunk el. A baloldali még úgyis a város egyik legkarakteresebb tetődísze, hogy hiányzik a tetejéről a szobor. A jobboldali, vagyis a László-ház aljában pedig egy Lotz-freskó alatt vezet az utunk az aluljáróba.
- Ott van mellette a mutatós Nemzeti Szálló, a következő épület pedig már a sarkon ívesen kanyarodó „Technológia” épülete, melyben egykor az Ipartanoda működött. Ezt éppúgy a Királyi Palota építésze, Hauszmann Alajos tervezte, mint a már említett New York-palotát.
- Az Europeum a Körút egyik legifjabb háza, a most épp újjászülető Corvin Áruház pedig az egyik legtöbbet megélt, melynek sorsáról sokat lehetne mesélni. Csakúgy, mint a kávéházáról ismert EMKE épületéről.
- A tér nem véletlenül kapta nevét egy híres (ráadásul akkor még élő) színésznőről. Itt állt egykor a Nemzeti Színház, melyre már csak egy emlékmű utal. Annyira diszkréten, hogy nem is az, hanem a „gombás szökőkút” a tér legismertebb köztéri alkotása.
Na de mi induljunk tovább a Körút páratlan, vagyis jobboldalán. A felületes szemlélőnek a második házon akadhat meg a szeme (József körút 7.), nem is sejtve, hogy az még mindig az első. A századfordulós épületnek ugyanis csak a homlokaztát őrizték meg, mögötte a Blaha Lujza térre néző Hotel Marriott épülete húzódik végig. Már a portál is árulkodó lehet, bár meg kell hagyni, hogy ott valóban ügyesen simogatták egybe a stílusokat: corten forgóajtót és az eklektikus épületdíszeket.
Vannak azonban szerencsére olyan épületek is erre, amelyeknek nem csak a homlokzata, de a belső szerkezete is megmaradt. A Somogyi Béla utcába két átjáróház is vezet a Körútról, az egyiknek ráadásul általában nyitva is van a kapuja (József körút 19.). Ha besétálunk, egy egészen különös világba csöppenünk. Mintha nem is udvaron, hanem egy olasz város szűk utcáján sétálnánk. Az épület felépítése és városi szövetbe illesztése mellett a díszítése is figyelemreméltó. Nem véletlenül nevezik ezt „angyalos háznak”.
Persze nem csak az átjáróházakra igaz a körútjárók örökérvényű szabálya: minden kaput meg kell nézni, és ha lehet be is kell menni rajta. Na és persze mindeközben pillantgassunk felefelé is. Például a túloldalra, ahol egy nagyon szép tetőidomú Paulheim József tervezte ház áll (József körút 26.). Aki ismeri az építész Ómátyásföldön emelt villáit, annak akár ismerős is lehet ez a forma – persze ott egészen más léptékben köszönnek vissza a díszes oromzatok.
De érdemes felnézni a következő sarkon is (József körút 27.), ahol a harmadik emeleten a díszes ablakokat kariatidák fogják közre, s néhány éve a negyedik emelet is visszanyerte korábbi díszítését. Ez a ház nem csak azért érdekes, mert szépen helyreállították, hanem mert innen lehet bemenni az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem zsinagógájába. Ezen kívül nincs más templom vagy imaház, amely a Nagykörútról nyílna. Persze ez is határeset, hiszen ez is valójában a mögötte álló épületben van, leghangsúlyosabb homlokzata a Gutenberg tér felé néz.
Ha már megálltunk a kereszteződésben, figyeljük meg, milyen szépek erre a sarokerkélyek. A túloldalon például (József körút 28.) egy lecsapott sarokra kerültek oszlopokkal támasztott, bábos korlátos lodzsák. A négyszintes épület mind a négy szintjén máshogy alakították ki a sarkot, az összkép mégis tökéletesen harmonikus.
Máshol háromszög alakú erkélyek kerültek a kereszteződésekbe, mint a József körút 31/B esetében. Nem csoda, maga a ház is háromszög alaprajzú. Főhomlokzatán pedig olyan vadul tobzódnak a legkülönfélébb stílusok, hogy szinte fel sem tűnik ez a kis furcsaság.
Ezzel el is érkeztünk a Rákóczi térre, a Nagykörút egyetlen, már építéskor tervezett parkjába. Nem úgy tér ez, mint a Nyugati, az Oktogon vagy a Blaha, ahol egy sugárút kereszteződésében alakult ki egy csomópont. Ez a hely a Körút kiöblösödése, ahol a házak is hozzák a boulevard színvonalát. Bár sok érdekesség van itt is – a négyes metró felszíni épülete napcsapdákkal és díszmedencével, a vásárcsarnok vagy épp egy lakhatóvá alakított kupola –, de ne csábuljunk el!
Főleg, hogy a sarkon (József körút 30-32.) is van látnivaló, mégpedig az egyik legkülönlegesebb emléktábla a környéken. Eszerint itt „létesült” az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat üzlete Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumára. A tábla ma is megvan, bár az üzletet 1973 óta elmosta az idő. Tavaly egy remek pékség nyílt a helyén a legrosszabbkor, most drukkolhatunk neki, hogy túlélje a járványos időket. Mielőtt tovább indulnánk, nézzünk be ebbe a házba is. A mutatós előcsarnokban, akárcsak a Körút több házánál latinul köszöntik az érkezőket: Salve!
Nem megyünk messze, csak a Kissalétrom utcáig (József körút 37.), itt működött ugyanis a híres Spolarich kávéház. Az egykor káprázatos belső terű vendéglátóhelyet ugyan postává alakították, de különleges – egyesek szerint pagodára, mások szerint török fürdőre emlékeztető – udvari fogadócsarnoka megmaradt. Ha tehetjük, nézzük meg, aztán ballagjunk a Kiscsibész térre.
Ez a szabadon maradt terület sem nagyobb, mint a New York-palotával szemközti, ám ez nevet is kapott. Ennek pedig egyetlen oka, hogy itt áll Budapest egyik legöregebb zsánerszobra, a Csirkefogó. Kiss György alkotása 1885-ben készült el, s miután az Országos Kiállításon hihetetlenül népszerű lett, a főváros megvásárolta. Rejtélyes okból, több mint negyven évet kellett várni a felállítására, míg végül 1927-ben a helyére került. Pedig tényleg minden rajta van, ami az azóta oly népszerű műfaj kelléke: egy kis humor, gyerek és még kutya is.
Persze egy jó zsánerszobor nem kerülheti el a sorsát, hogy idővel mellé ne települjön még több alkotás. A domborműves emléktábla ugyan még ízléses a Krúdy sarkán az utca névadójáról, na de hogy a tengerparton csúszkáló pucér gyerekre mi szükség volt itt, alig pár lépésre a Csirkefogótól, azt nem tudom. Aki pedig elolvassa a feliratát, alighanem még tanácstalanabb lesz a felállítását illetően, azon ugyanis az áll, hogy: „Józsefváros fennállásának 270. évfordulója alkalmából állíttatta Józsefváros Önkormányzata. 1998.”
Annyi kérdést vet fel, hogy el se kezdem sorolni őket. Inkább továbbindulok, át a Baross utcán, a Ferenc körút felé. Tartsatok velem a következő részben is!
