A jó bornak nem kell cégér – tartja a mondás, és valószínűleg a 20. század első felének egyik legmenőbb lakatosműhelyének se volt rá égető szüksége, hiszen a mai napig lépten-nyomon a munkáikba botlunk városszerte. De szerencsénkre azért a Gerő és Győry társaság úgy gondolta, egy kis show nem árt, így Budapest egyik legszebb kapujával hirdették, hol is áll a műhelyük. Cikkünkben újabb elképesztő kapuk mögé leshetünk be Fonyódi Anitával, a Kép-Tér Blog szerzőjével.
A VII. kerületi Marek József utca 31. szám alatt egy papagájokkal díszített kapu fogad bennünket. A két hatalmas madár mellett növények tekergő levelét, virágokat mintázó díszítés látható, a kapu alsó részén lévő kis tábla a készítők nevét rejti: Gerő és Győry, Budapest. Korábban a Dózsa György úti és az Üllői úti, egyforma kapuk kapcsán találkoztunk nevükkel, de ebben az esetben a különleges látványvilágú kapu egyben a cégére is volt a társaságnak. 1912-től ugyanis az új ház földszintjén, illetve alagsorában működött a Gerő és Győry lakatosműhely.
Az akkori Elemér utcai telket az ott álló bognár- és lakatosműhellyel együtt az építész-vállalkozó Paulheim Istvántól vásárolta a Gerő és Győry mű- és épületlakatos cég 1906-ban, és ide költöztette át az Izabella utcából a műhelyét.
A mostani lakóház eredeti terveit a Komor Marcell és Jakab Dezső építészpárossal készíttették el, majd ezeket Géczy János építőmester módosította, és 1912 novemberében a földhivatalban feljegyezték, hogy a telken háromemeletes ház épült.
Az 1900-ban alapított cég tulajdonosai, Gerő Mór és Győry Károly is ide költöztek, az első emeletre Gerő Mór a feleségével, a második emeletre Győry Károly. A többi lakást bérbeadták, az alagsort pedig a műhely számára alakították ki, ami fennállásáig, a második világháború végéig itt működött. A műhely korabeli műleírásában szerepelt egy darab eredeti Ottó négyütemű világító gázmotor, 1 db csiszológép, 1 db köszörűkő, 7 db fúrógép motorhajtásra, 2 db szárazsajtó, 1 db lemez- és vasvágó és 2 db kovácstűz.
Gerő Mór 1876-ban született Sátoraljaújhelyen, szőlőművelő családban. Tizenöt éves korában úgy döntött, hogy a felmenői által kitaposott, jó megélhetést biztosító út helyett másikat választ, s lakatosinasnak állt. A fővárosba húsz évesen érkezett, négy évvel később pedig Győry Károllyal társulva önállósította magát.
“Az apró műhelyben néhány satu volt, némi kéziszerszám, de a tulajdonosok végtelen szorgalma, akaratereje nem maradt eredmény nélkül, egyre bővültek a keretek. E század elején a nyugati államokba utazott s egy hosszú tanulmányút során elleste a szakma modern titkait. Újszerű munkagépekkel, bő tapasztalatokkal tért haza. Magyarországon az első úttörők közé tartozott, akik bevezették a gépi megmunkálást és rátért a tömegtermelésre. (…) 46 évig tartó önállósága alatt kitűnő szakmunkások egész sora került ki a keze alól…”. (Lakatosmesterek lapja, 1946. december)
Győry Károly nemesi családból származott, Gerőnél jóval idősebb volt, és valószínűleg ő felelt a gazdasági ügyekért. Szoros, baráti kapcsolatban álltak. Győry Károly 1922-ben bekövetkezett halála után sem állt le a műhely, sőt a harmincas és negyvenes években a két Gerő fiú munkájának köszönhetően, némi profilváltással és korszerűsítéssel ismét felvirágzott. Gerő Imre Németországba és Franciaországba ment tanulni, hosszabb időt töltött a Siemensnél.
Hazatérése után, az akkori trendhez igazodva modern stílusú fémportálok és kapuk gyártásába kezdtek, amelyekből több látható még a negyvenes években felépült, modern stílusú lakóházak földszintjén, sok közülük Újlipótvárosban. Imre a munkák műszaki részéért, testvére, György az eladásokért felelt, Gerő Mór vezette a céget. Erre az időszakra tehető a cég fénykora, hiszen a legjobb építészekkel dolgoztak együtt, munkájukat dicséri többek között Kozma Lajos Atrium-palotája a Margit körúton vagy a Régiposta utcai lakó- és üzletház, Málnai Béla MÁK-bérháza a Kossuth téren. A korabeli hirdetés arról árulkodik, redőnyeik is keresettek voltak.
A fentiekhez képest a Marek József utcai ház a sokkal kevesebb számú, szecessziós stílusban készült munkáikból őrzi talán a legkülönlegesebbeket. A századelőn viharos gyorsasággal felépült Csikágó-beli épület kívül-belül mintegy bemutatóteremként szolgált. A kapu egzotikus, trópusi madarai egy képzeletbeli világba repítenek bennünket, az óriási papagájok mellett gazdagon burjánzó növények alkotják a hátteret. Nem véletlen, hogy éppen erre a helyre került a legdíszesebb munkájuk, amely túlmutat a szecesszió konvencionális ábrázolási formáin. Nyilvánvalóan olyat szerettek volna mutatni, amilyenből nincs több a városban, hogy méltó módon felhívják a figyelmet a műhelyre és az ott végzett minőségi munkára.
Fotók: Erdős Gábor
A lépcsőház mennyezetéről a mesterek keze munkáját dicsérő, szecessziós vascsillár lóg le több emeletnyi magasságban, különlegesek a lépcsőkorlátok és az ajtók védőrácsai, a bejárat feletti előtető, a zászlótartó. De jelen esetben a legjobban annak lehet örülni, hogy a lakóközösségnek köszönhetően a csillár és az előtérben álló lámpa, valószínűleg több évtizedes szünet után újra működik. A korábbi állapotot a 2013-ban készült képeken tudjuk megnézni, amelyek talán inspirációt adhatnak arra, hogy a régi, akár csak apró részletek felújításával hogyan varázsolhatjuk szebbé lakókörnyezetünket.
Amíg a németek meg nem szállták az országot, a család jól élt, mivel Gerő Mór nem csak megbecsült mester, de remek üzletember is volt. A nyarakat a Szépvölgyi úti házukban töltötték. Gerő Mór és a fiai túlélték a Holocaustot, de sok családtagjuk tűnt el és ez annyira megviselte a családfőt, hogy szíve 1946-ban felmondta a szolgálatot. Gerő György már a háború idején New Yorkba távozott, Imre apja halála után hagyta el az országot és Ausztráliában telepedett le. 1946-ban bezárt a műhely, helyét később asztalosüzem vette át, majd egy darabig raktárhelyiségként szolgált, most rendelő van benne.
A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum és a Mapire.eu adatbázisait és a Gerő család visszaemlékezéseit használtam fel. Ezúton is köszönöm Erdős Gábor segítségét
