A két világháború közötti modern építészetünk egyik kiemelkedő alakjának, Kozma Lajosnak a budai villáit egy korábbi alkalommal látogattuk meg, ezúttal a pesti Belváros egyik legpatinásabb utcájában álló, és bérházai sorában utolsóként megvalósult épületét nézzük meg tüzetesebben. A Váci utcától csak pár lépésnyire, a Régiposta utca 13-as szám alatt álló, hatemeletes, lapostetős, vasbetonvázas lakó- és üzletház 1937-re készült el, és ahogy Kozma esetében a Magyar-villánál már láttuk, nemcsak a letisztult külseje miatt emelkedik ki a környezetéből, hanem mert a belső terek és a lakások minden részletének megtervezésére különösen nagy gondot fordítottak. Tartsatok velünk, ha szeretnétek tudni, hogy mit is jelentett ez pontosan, és mitől számított mai szemmel is elképesztően modernnek ez az épület.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Valami nagyon új az ódon városnegyedben
Az utca szintjén üzletekből, az első emeleten irodákból, a felette lévő szinteken pedig garzonlakásokból álló ingatlan tulajdonosa és építtetője a Margit körúti Átrium-házat is jegyző Dénes Vilmos és Erős Imre kivitelezőpáros volt, a családi vállalkozásként alapított Manzard Házépítő Szövetkezet tagjainak képviseletében. A bejárat felett jobb oldalt látható felirat ugyan Kozma mellett Dénes Vilmost is tervezőként tünteti fel, de a terveket Dénes csak mint kivitelező szignálta, azok valójában Kozmától származtak.
Az építkezéskor nemcsak a korábban itt álló, kétemeletes, historizáló épületet bontották le, hanem a szomszédos, Váci utcára néző sarokház egy részét is. A bejárat a földszintet elfoglaló üzletek mellett, az épület jobb oldalán nyílik és közvetlenül a kapu előtti jobb oldali fülkét akkor még nem kirakat, hanem telefon foglalta el. A bejárat felett Kovács Margitnak a “A régi postaházhoz” feliratú kerámiaképe utal az utca múltjára.
A homlokzaton az acélszerkezetű szalagablakok sávjai váltakoznak a ruskicai márványlapokkal burkolt sávokkal, és ha ez utóbbiakat jobban megnézzük, Kozmának arra is kiterjedt a figyelme, hogy a márványlapokat a szebb hatás érdekében egymással összefordítva illesszék össze, így a márvány rózsaszín erezete finom, szimmetrikus mintát ad ki. Minden szinten három lakás helyezkedett el egy-egy utcára néző szobával. A lakások közti választóvonalat a homlokzat teljes szélességén végigfutó szalagablakok között elhelyezett fekete márványüveg panelek jelzik.
A kapukon belüli világ
Ahogy az Átrium-ház esetében, már a kapun belépve felismerhető Kozma Lajos egyedi stílusa és a színeket, mintákat aprólékosan megtervező látásmódja: a szűkös, nem túl világos előteret a bal oldali falat borító uránvörös kerámia burkolat, az art deco stílusú lámpa, az átlósan lerakott fekete-fehér nagyméretű járólapok, és az ívesen kanyarodó lépcsősor teszi különlegessé.
De a lépcsőfordulók és az udvari homlokzatot lezáró vasszerkezetes üvegfal is arról tanúskodik, hogy a formáknak és színeknek milyen fontos szerepet tulajdonítottak: a vastorony vízszintes osztásai eredetileg vörösek, a függőleges osztások feketék, a mellvédfalak pedig fehérek voltak. Az udvar felé ívesen kialakított toronyhoz csatlakozó nyitott erkélyek fekete-fehér sakktáblamintás mettlachi burkolatot kaptak. A vasmunkákat, beleértve a földszinti portálok vasszerkezeteit, a szecessziós kapuikról korábban már megismert Gerő és Győry műhely készítette. A lépcsőház falburkolata carrarai márványból készült.
A Tér és Forma egyik 1938-as száma több oldalas leírást, fényképeket és tervrajzokat mellékelt a Régipostai épület bemutatásához. A legérdekesebb és a külső szemlélők elől rejtve maradó részleteket a lépcsőházban is bőven találni, lásd például a ma is meglévő uránvörös, kerámiából készült fali kukákat, a hasonló színű, a lakások számát jelző táblákat, vagy a bejáratok előtt a padlóba mélyített narancssárga gumi lábtörlőket. De mindezeket felülmúlta a lakások minden négyzetcentiméterét tudatosan és praktikusan megtervező kivitelezés.
…és a lakásajtók mögött
A garzonlakások mind úgy készültek el, hogy a nem túl nagy méret ellenére a lehető legtöbb funkcióval maximális kényelmet biztosítsanak lakóiknak. Minden lakásban volt beépített, praktikus tolóajtókkal felszerelt szekrény-konyha, ebben helyezték el a mosogatót, a fűszereknek szánt üvegpolcot, de volt bennük kihúzható és kiüríthető bádog szemétfiók zöldség- és gyümölcshámozás számára és mindezeket, amikor kellett, egy mozdulattal el lehetett takarni.
A garzonlakások méreteikből adódóan nagyon praktikus berendezést kaptak, így a beépített könyvespolc és ruhásszekrény mellett külön szekrényt kapott a szennyes is. Az akkori modern lakásokban előszeretettel használt “ágypamlag” napközben ülőalkalmatosságként, éjszaka fekhelyként szolgált. A szobák fürdőszobával határos falán alakították ki a könyvespolcot, amely a fürdőszobai falba mélyített piperepolccal volt egybeépítve.
A fürdőszobák leírása a legrészletesebb, ezeket vécével, bidével, és szájmosóval kombinált, krómozott törölközőtartókkal felszerelt mosdókkal láttál el. A mosdók felett egy majdnem 2 méter hosszú, fekete üveggel burkolt piperefülke volt a falba mélyítve, amely felül ugyanolyan hosszú tükörben folytatódott. Kozma mindenhez a csempe méretét vette alapul, így a vécé felett a csempe méretének megfelelő krómozott kapcsolótábla felső, kék gombja a vízöblítést, a középső, vörös gomb a padlásba beépített ventillátort indította el, az alsó két gomb a tükör fölé beépített opálüveg mögé rejtett lámpát kapcsolta fel.
A fekete-fehér mettlachi padló mellett a kád oldalát fekete színű opál üveggel borították, a mennyezetet vörös színűre lakkozták. A mennyezeten külön sínt alakítottak ki a zuhanyfüggöny számára, de olvasólámpa is volt benne, ahogy szabályozható szellőzőnyílás és a kád melletti falba építve négy részre osztott, szappan- és szivacstartó illetve fogódzó is.
Az épület kiemelkedő példája a harmincas évek bérházépítészetének és mai mércével is irigylésre méltó a belső tereit jellemző részletgazdagság, amely sok, Kozma Lajos által tervezett épületről elmondható. Az építészen kívül azonban legalább olyan fontos szerepe volt ebben a háztulajdonos-kivitelezőnek, a Dénes Vilmos mérnök és Erős Imre építőmester párosnak, akik együttműködésükkel lehetővé tették Kozma számára azt, hogy mindez ebben a formában, ilyen részletekkel megvalósulhasson.
Ha a Régiposta utcában járunk, a letisztult, modernista homlokzat mellett a kapun belesve meg lehet csodálni az előtér részleteit és felismerhető az egykori telefonfülke is.
Felhasznált irodalom:
- Plank Ibolya – Fehérvári Zoltán – Ferkai András – Horányi Éva – Kiss Éva – Prakfalvi Endre – Somlai Tibor – Tóth Tímea: Kozma Lajos modern épületei, TERC, Budapest 2006. (Tóth Tímea: Kozma Lajos, a bérházépítő. p. 215-222.)
- Tér és forma, 1938. XI. évfolyam, 1–2. szám. Bérház a Régiposta utcában Innen: Arcanum
- Branczik Márta – Ferkai András- Hajdú Virág – Molnos Attila – Oláh Éva: Pest építészete a két világháború között. Modern építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. Budapest, 2001. (47. Régiposta utca 13. p. 117-119.)
- A képek nagy része 2014-ben készült, a ”Miénk a Ház!” egyik sétáján.
