Volt egyszer Óbudán egy vendéglő, ahol a betérőket élő csíkos mókusok fogadták. Úgy is hívták a helyet, hogy Mókus sörkert. Úgy hangzik, mintha egy múlt század elején játszódó történet előadásába fognék, pedig hát tényleg így volt, néhány éve magam is többször láttam őket. Sajnos a járvány elsöpörte a bisztrót, azóta se nyitottak ki, azt mondják, talán már nem is fognak. Kár értük. Hogy mégis megemlékezem róluk, annak az az oka, hogy a legutóbbi barokk Óbudáról szóló cikkembe már nem fért bele egy igen kedves történet: az óbudai mókusok titka. Úgyhogy ezt most elmesélem.
Zubreczki Dávid írása.
A név eredete
Tehát volt ez a Mókus sörkert, élő mókusokkal. Az utóbbiak persze azért voltak ott, mert a vendéglőt így nevezték. És miért nevezték így? Mert a Mókus utcában volt. De hogy a Mókus utcát miért hívták így? Na, annak hosszú története van!
Mielőtt valaki a legkézenfekvőbb megoldásra gondolna, szögezzük le: a Mókus utca nem egy vadregényes erdei út, ahol vörös bundás rágcsálók ugrándoznak fáról fára, hanem egy lakótelep közepén fekszik, nagy panelházak néznek le rá. Ám a hangulata mégis különleges. Jó része sétálóutca, bazalt kockakővel kirakva, s ide nyílik Krúdy kedvelt vendéglője, melyet egykori tulajdonosa után ma is Kéhlinek hívnak. Itt állnak ugyanis a barokk Óbuda utolsó házai, köztük a neves étteremé. Persze van itt még látnivaló, például egy egészen különleges iskola, melynek az udvarán nem szabványjátszótéren, hanem középkori romokon viháncolhatnak a gyerekek.
Na de akkor honnan a név? A lexikonok szerint egy Eichkatzl nevű kocsma állt itt valamikor az 1700-as évek elejétől egészen az 1970-es évekig, amikor is lebontották. Ez pedig magyarul annyit tesz: Mókus. Innen az utca neve: Eichkatzl Gasse. Szóval a kör bezárult, visszatértünk egy újabb névadó mókuskocsmához. De ne elégedjünk meg ennyivel!
Ha nyitott szemmel járjuk be a környéket, találhatunk más nyomokat is, amelyek elárulják a név valódi titkát. Ha a Mókus utca templomfelőli végén balra fordulunk, és elsétálunk a Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte parókia mellett az úgy nevezett fogadalmi oltárig, azon különös címereket találunk.
Miről emlékeztetnek a címerek?
A Flórián téri aluljáró előtt álló szoborcsoport egyik oldalán egy olyan címer van, amelyen egy koronából kinővő agancspár között lebeg egy kereszt. A túlvégen álló szobor talapzatán viszont a címerpajzsban két korona is van. Az egyikből itt is agancsok nőnek, ám a másikon békésen eszeget egy mókus!
Hasonló csodára bukkanhatunk pár száz méterrel odébb, a Szent Péter és Pál templom előtt. Itt is áll két szent szobra, mindkettő talapzatán ott a mókus! (Élesebb szeműek biztos azt is kiszúrják, hogy az egyik Szent Flórián, a másik Nepomuki Szent János. Utóbbi szobrát leginkább hidak, folyók partján szoktak elhelyezni. Nem is itt álltak eredetileg, hanem Óbuda és Újlak határán, csak a restaurálásuk után kerültek a főplébániatemplom elé.)
Óbuda egykor a Zichyek birtoka volt. A nagynevű család címerét díszítették a koronából kiemelkedő agancsok. A legenda szerint „a család egyik őse a hunnok korában egy szarvas útmutatása mellett gázolt át a Moeotis taván és úgy kalauzolá át a hunnokat is; innen lenne a család czímere”. Szóval nem szerénykedtek a címerválasztással.
Az utolsó óbudai Zichy grófnak, Miklósnak Berényi Erzsébet volt a felesége. A Berényiek címerében viszont egy szájához mogyorót emelő fekete mókus látszik, hatágú ezüst csillaggal. Ő hát a mi állatunk! Nagy kár, hogy ennek a címernek a legendája nem maradt fenn az utókorra, pedig biztos nagyon izgalmas története van annak, hogyan lett a család jelképe egy rágcsáló. (A mókus megjelenése már csak azért is érdekes, mert a címerszerző őst még úgy hívták: Berényi Kakas János.)
Miért van egy kettős és egy sima címer is a Flórián téri szoborcsoporton?
A fogadalmi oltárt három különálló szoborból rakták össze – bár mindegyik alkotója Bebo János volt, aki amúgy a templom előtt álló szenteket is faragta. A Szent Flórián szobrot még a gróf maga rendelte meg, annak a talapzatán csak az ő címere látható az agancsokkal. Néri Szent Fülöp alakját már a halála után, az özvegye, Berényi Erzsébet utasítására faragták, arra már a közös címer került. Ezért van mókus is rajta, csakúgy, mint a templom előtti szobrok talapzatán.
Az óbudai fogadalmi oltárnak amúgy van egy „testvére” is, Komáromban. Az ottani Szentháromság-szobron is megjelenik Flórián és Néri Szent Fülöp alakja, középen az agancsos-mókusos kettős címerrel. A hasonlóság nem véletlen: a megrendelő itt is Zichy özvegye, Berényi Erzsébet volt, az alkotó pedig a grófi család „házi szobrásza”, Bebo Károly.
Érdekes, hogy Újszászon is páros címerben tűnik fel a Berényi-mókus: ott egy másik Berényi Erzsébet volt a megrendelő, akinek a férje történetesen Orczy báró volt. Ha messzebb kalandozunk, találunk Berényi-címert magában is, ráadásul püspöki kalap lebeg a mókus feje felett. Berényi Zsigmond ugyanis pécsi püspök volt, az általa emelt építmények közül több ma is áll. Ott a nevezetes címer például a pécsi Berényi-kúton, vagy épp a mohácsi Püspöktemplom és a püspöki palota (a mai gimnázium) bejárata felett.
Megszállott mókuscímervadászoknak ajánlom figyelmébe még Peresznye és Lickóvadamos címerét is, na de ez már tényleg messze vezetne az óbudai Mókus utcától. Óbuda egykori úrnőjéről, Berényi Erzsébetről egykor utca is volt elnevezve a környéken (Elisabeth Gasse), ez azonban idővel a mai Szentendrei útba olvadt be. Szóval az utolsó óbudai Zichy-gróf özvegyének emlékét, aki számos műalkotással gazdagította a várost, ma már csak néhány mókusos címer és a Mókus utca neve őrzi. Jusson eszünkbe, ha arra járunk.
