A modern stílusban épült budai villák sorát egy különleges épülettel folytatjuk. A Lorántffy Zsuzsanna utca és a Csopaki utca sarkán álló, nagy telekre 1935-ben Miskolczy László tervezett egy három szintből álló villát a Korbuly család számára. A leszármazottak jóvoltából korabeli belső képek segítségével idézhetjük fel a régi időket. A ház 1944-ig volt a család lakóhelye, a főváros ostromakor kiégett, új tulajdonosai a háború után némileg átalakítva, társasházként, több lakásra osztva építették újjá.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Az építész
Miskolczy László építész (1900-1974) neve talán keveseknek cseng ismerősen, pedig az ő munkája az ország egykor legmodernebb gyógyszállodája Kékestetőn, akkori nevén Kékes Szálló, az összes épületét és berendezését beleértve. Miskolczy 1936-ban részt vett a Palatinus strandfürdő pályázatán, ahol ifj. Dávid Károllyal és Csonka Lászlóval a második díjat hozták el, a következő évben pedig a csepeli Községháza épült fel tervei alapján.
Számtalan családi villát tervezett Budára, közülük sokat a Korbuly család részére. Korbuly János, a Lorántffy Zsuzsanna utcai villa megrendelője és felesége pezsgő társasági életet éltek, és az építész is a baráti körükhöz tartozott.
A népes család tagjai a harmincas években több ingatlan tervezésével bízták meg az építészt, köztük volt a pesti Belvárosban a Szerb utca 17-19 szám alatt álló, háromszög alaprajzú lépcsőházzal büszkélkedő bérház, illetve további családi házak Budán, a Hankóczy Jenő utcában és a Ruszti úton. Korábbi munkája a gellérthegyi Kelenhegyi úti villa (1928-1929) volt, amelynek a korabeli szaksajtó több oldalas cikket szentelt. A bajai születésű Miskolczy 1956-ban elhagyta az országot és Amerikába költözött, ahol majdnem élete végéig egy építésziroda munkatársa volt.
A Korbuly család
A háztulajdonos Korbuly János idősebb testvérével, Korbuly Károllyal a második világháború előtt a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozott. Korbuly Károly a gyár fénykorában vezérigazgatóként, míg János műszaki igazgatóként motorok, katonai járművek, terepjárók tervezését irányította.
Korbuly János és Korbuly Mária. A kép a Korbuly család tulajdona
A Korbulyok saját elmondásuk alapján műszaki vonalon nagyon erősek voltak, – saját szavaikkal „a családban az autó volt a szerelem” – így nem véletlen, hogy szinte az összes fiú gépészmérnök lett, a lányok pedig sorra mérnököket választottak férjnek. Az örmény gyökerekkel rendelkező Korbuly család élete nagyon jól dokumentált, köszönhetően annak, hogy az 1963-ban, a Dutra D4K névre hallgató, egyetlen magyar gyártású traktor tervezéséért Kossuth-díjjal kitüntetett Korbuly János a húszas évek végén egy 16 mm-es kamerával filmezni kezdett, hogy megörökítse a népes család ünnep- és hétköznapjait. A filmezést később fia, Korbuly Pál folytatta, aki a több évtizeden átívelő, hatalmasra duzzadt családi videóalbum rendezésével és katalogizálásával is sokat foglalkozott.
Lorántffy Zsuzsanna utcai villa
A Lorántffy Zsuzsanna utcai villa megrendelői tehát Korbuly János és neje, Korbuly Mária voltak, akik három gyermekükkel és kutyájukkal költöztek a rózsadombi villába, és családi életük legboldogabb kilenc évét töltötték itt. A Miskolczy László tervei alapján felépült, három szintet magában foglaló lakóház használatba vételére 1935-ben kaptak engedélyt.
Az alábbi képeken a Korbuly család szívességéből bepillanthatunk egykori hétköznapjaikba és a villa egykori belső tereibe, amelyek mindössze kilenc évig léteztek ebben a formában.
Az alagsorban három személyzeti szoba és mellékhelyiségek mellett a kazánház, mosókonyha, szénraktár, garázs, egy műhely és egy virágház is helyet kapott. A földszintre vezető lépcsőről az előszobába lehetett belépni, amelyből a szalon, az ebédlő és a hall nyílt és hozzájuk a ház egyik oldalán végig terasz csatlakozott. Az emeleten a négy hálószobát helyezték el, köztük külön a fiú- és kisasszony részére szánt helyiséget, egyet a vendégeknek, egy hallt és két fürdőszobát.
A háború közeledtével a kerten belül építettek egy bunkert, hogy a nehéz időkben biztonságban lehessenek. Végül a bombázások miatt 1944 karácsonyán mégis átköltöztek a pesti oldalra, a Weiss Manfréd gyár városi irodájába, a jelenlegi Apáczai Csere János utcába, s egy pincében töltötték az ostromot. A villa még akkor is a család tulajdonában állt, amikor 1945 elején leégett, de statikailag nem sérült meg, így újjá lehetett építeni. Ahogy Korbuly Andrea, az egykori háztulajdonosok unokája, Korbuly Pál lánya írta:
“Nekem azt mesélte a nagyapám, hogy a németek gyújtották fel, amikor menekültek, mert hadiszállás volt rengeteg irattal és a legegyszerűbb módja ez volt az iratok megsemmisítésének. A romokat nagyapám eladta, abból vett a Szent István körúton egy lakást.”
Az 1946-os műszaki leírás megállapította, hogy az épület tetőzete, asztalosmunkái és fapadozata a háborúban elégtek, a válaszfalak részben eldőltek. A födémek nagy része épségben maradt, valamint a főfalak is csak jelentéktelen sérüléseket mutattak, kivéve az északi oldalon. A helyreállítás után az addigi egy helyett két lakást alakítottak ki. Az elégett belső falépcső helyén új födém készült, s az addig alárendelt műkő lépcsőházat a Csopaki út felé bővítették. A későbbi évtizedek során a lakások száma tovább nőtt, most tizenkettő van benne….
2010-ben “Mozgóképregény – a Korbuly család XX. százada” címmel a Dunatáj Alapítvány készített két részes dokumentumfilmet a családról, Kurucz Sándor és Péterffy András rendezésében, amely nagy részben támaszkodik a családi videókra.
A filmben többször feltűnik a villa, nemcsak az építkezés idején (lásd az első részben, 39:40-től), az elképesztően csinos fehér ruhát és kalapot viselő Korbuly Máriával, hanem később is, hóval borítva, boldogan szánkózó gyerekekkel és a havat ugató házi kedvenccel. Érdekesség, hogy a film elején említett, Korbuly János által tizenhét évesen, fából készített villamos makett, amely fénykorában működött is, egy vasládában “parkolt”, amikor a villa porrá égett, így épségben vészelte át a tragédiát.
Források:
Ezúton is köszönöm Korbuly Andreának és Korbuly Ádámnak a cikk megírásához nyújtott segítséget és hogy rendelkezésemre bocsátották a családi fotókat. Köszönöm Lelovics Mónikának a tervtári fényképeket.
- Eredeti tervek: Budapest Főváros Levéltára BFL XV.17.d.329.12171
- Mozgóképregény – a Korbuly család XX. százada c. dokumentumfilm
- A cikk elkészítéséhez az Arcanum, a Budapest Időgép, és a Hungaricana adatbázisait használtam fel.
