Egykori legendás ipari komplexumok, melyeknek termékeit anno az egész ország ismerte, mint a Goldberger műselyem vagy éppen a Margitszigeti ásványvíz…De mi lett az épületekkel miután a gépek leálltak? Milyen lehetőségeket rejt egy elhagyatott gyárterület? Lehet belőle a nyári esték menő, vízparti koncert helyszíne? Egy környék fontos szociális és civil központja? Alternatív színjátszótér vagy kortárs művészeti hub?
Bartha Dorka írása.
Elképesztően izgalmas az a fordulat, ahogy művészeti központokként, kiállítóterekként támadtak fel ezek a helyek, és az itt kiállító, dolgozó alkotók művei az egykori termékek hírét is túlszárnyalva kerülnek be a világ kortárs vérkeringésébe. Vannak olyan ma már jól bejáratott kult helyek, ahol elsőre fel sem merül már bennünk az ipari múltjuk – mint a Trafó, vagy a Gázgyárból lett Graphisoft park, de a pár éve átadott Nemzeti Táncszínház is rejt ipari emlékeket. A Tavaszi Fesztivál egész várost behálózó helyszínei között is szerepel több olyan izgalmas színtér, amelyek ebbe a sorba illeszkednek, ezekből mesélünk most párról, amiket április 29 és május 15 között majd ti is meglátogathattok.
Múzeum és galéria – az óbudai Goldberger gyár
Az Óbudai Goldberger Textilgyár hatalmas területén mára már rengeteg különböző funkciójú intézmény található, amiből pár őrzi a hely gazdag történelmét. Az 1785-ben alapított kis kékfestő üzemből a 20. század elejére hatalmas textilgyárrá fejlődött családi vállalkozás. Azonban a II. világháborúban a család fejét, Goldberger Leót elhurcolták a nácik, és pár nappal Mauthausen felszabadítása után éhenhalt. A gyárat pedig pár évvel később államosították (ez volt a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat később), és a rendszerváltáskor annak rendje és módja szerint csődbe is ment és darabjaira hullott a 200 éves múltja. Mára az egykori gyár épületében kapott helyet a Textilmúzeum, valamint az egykori mosócsarnokban is művészeti központot alakítottak ki, Godot Kortárs Művészeti Intézet néven.
Művészeti negyed a budafoki Haggenmacher sörgyárban
A Törley-pezsgőgyár és a híres pincesorok mellett magasodik ez az első ránézésre marcona téglaépület, ám ha közelebbről megszemléljük, rájövünk, a környék legszínesebb és legizgalmasabb művészeti központjára bukkantunk. Az egykori Haggenmacher Henrik féle sörgyár épületének felvirágoztatása – art quarter budapest néven – a német Wolfgang Bartesch érdeme, aki közel három évtizede él Budafokon. A hatalmas épületben van kiállítótér és többfunkciós előadótér, műtermek sora, és a rezidencia programnak otthont adó lakások is.
Mára már majd kéttucatnyi magyar képzőművésznek van itt műterme ( például Gryllus Ábrisnak, Keresztes Zsófiának – aki az idei Velencei Biennálé magyar kiállítója – de Borsos Lőrinc és Keresztesi Botond is itt alkot.) A műhelyekbe, stúdiókba olyan magyar kreatívipari cégek, kézművesek is beköltöztek mint a Berber Budapest, Ruzicska Tünde keramikus, a Rózsavölgyi Csokoládé vagy az ikonikus bringás táskáiról ismert Bagaboo.
A margitszigeti palackozóból alternatív művészeti színtér
Van a Hajós Alfréd uszoda mögött egy épület, amelyet csak igen kevesen ismernek, pedig a tervezője a 20. század első felének egyik leghíresebb hazai építésze – Vidor Emil volt. Az íves, már-már bauhaus vibeot árasztó épületről elsőre nem is gondolnánk, hogy itt is bizony termelés folyt. Amikor 1930-ban, a Hajós Alfréd sportuszoda építésekor újabb forrásra bukkantak, a víz palackozási jogát a Polgári Serfőző R.T. kapta, akik 1936-ra fel is építették Budapesti Szénsavgyár R.-T. néven ezt az új üzemépületet, amely 2010-ig működött eredeti funkciója szerint.
Az épület még keresi a helyét, de úgy tűnik, csipkerózsika álma véget ér, már a 2020-as CAFe Budapest alatt különleges “gyógyüdülővé” alakult a hely koncertekkel, a tavalyi Budapesti Őszi Fesztivál alatt bent kiállítás volt, a környékét pedig graffitisek, parkour csapatok vették be és alakították egy alternatív kis Brooklynná pár napra.
Szeszgyár helyén közösségi kert Józsefvárosban
A nyolcadik kerület mindig is nagyon izgalmas alakváltozások színhelye volt, már a normaszegő térhasználati módok őspéldája, a Pál utcai fiúk grundja is itt állt, de az egyik első közösségi kert is a Leonardo da Vinci utcában virágzott.
A Kőris és a és a Diószegi utcák által közrefogott hatalmas gazos terület rendbetételét – ahol korábban maga a gyár magasodott most kezdte el a Szeszgyár nevű közösségi helyet is üzemeltető pár.
Magáról a helyről ők így írnak: „Egy ökofeminista közösségi tér a 8. kerületben, a Szeszgyár utcában. Egy hely ahova be lehet ülni beszélgetni, ismerkedni, olvasgatni és ahol elgondolkodtató, szórakoztató, meglepő programokon vehetsz részt.”
