Misztikus, spirituális, szakrális élmény várja a Cinema Mystica című kiállításra látogatókat a margitszigeti Kristály Színtérben. A június 5-ig látható immerzív digitális művészeti kiállítás alkotásai újfajta és összetett hatásokkal keltik életre érzékeinket, az élmény pedig velünk marad jóval azután is, hogy kiléptünk a kiállítótérből.
Sugár Zsófia írása.
Sokszor érezhetjük úgy, hogy túl gyors a technológiai fejlődés, túl sok a képernyő, minden digitális, virtuális, megfoghatatlan, nem valódi, és ez bizony baj. A Cinema Mystica kiállítás a legszebb bizonyíték arra, hogy ez a gondolat megcáfolható.
16 nagyméretű installáció kap helyet a Kristály Színtérben, amelyek között – ahogy a tárlat honlapján olvashatjuk – szerepelnek digitális alkotások, immerzív vetített terek, 3D nyomtatott szobrok, interaktív élmények, rövidfilmek. Tehát a technológia legmodernebb eszközeit felhasználva, a tudomány és a művészet találkozási pontján hozták létre műveiket az alkotók, akik a Global Illumination elnevezésű kreatív műhely szabadúszó művészei. A kiállítás komplexitása annak köszönhető, hogy a művek mind komoly és összehangolt csapatmunka eredményei. Ahogy Tombor Zoltán fotográfus a kiállítás megnyitóján elmondta: „a kollektív művészeti törekvésben rejlő erő és hatékonyság jóval nagyobb, mint a magányos alkotásé. A Gestalt-elmélet igaznak bizonyul, hiszen nagyon úgy tűnik, az egész több, mint a részeinek összessége. ”
A Global Illumination neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen évek óta ők alkotják az O.Z.O.R.A Fesztivál pszichedelikus látványvilágát, de hozzájuk kötődik számos grandiózus épület mapping is, (az épületek homlokzatára vetített fényfestés) amiből az elmúlt években egyre többet láthattunk az országban. Készítenek még szcenikai terveket, digitális műalkotásokat és kísérleti rövidfilmeket is, amelyekből most néhányat bemutatnak a kiállításon. Tehát a látványvilág a látogatók egy részének nem lesz teljesen ismeretlen, azonban kiállítótermi környezetben, így összegyűjtve, ilyen változatos terekben, ennyiféle technikai megoldást felvonultatva most először mutatkozik be a műfaj Magyarországon, illetve az egész közép-kelet-európai régióban.
A címben szereplő két szó, ‘Cinema Mystica’ magában hordozza a kiállítás esszenciáját: vetített mozgóképeket látunk egy misztikus világban. A hagyományos tér- és időérzékelésünk teljesen újszerű dimenzióba emelkedik. A művek egy pillanat alatt beszippantanak, megbabonáznak, hatásukra meditatív állapotba kerülünk. A vetített képek, terek és a pszichedelikus zene hatására úgy érzékeljük, hogy a végtelen felé haladunk (akkor is, ha meg sem mozdulunk), így megtapasztaljuk a határtalanság érzését, és ahogy összeolvadunk a művekkel és a fényfestett terek részévé válunk lelki határaink, korlátaink is leomlanak.
Tombor Zoltán mondatai is ezt az élményt járják körül: „Ebben a moziban váratlan varázslat lesz úrrá rajtam, hiszen megszűnik a tér köztem és a mű között, eggyé válok vele, reám vetül, szinte belőlem sugárzik, szellemiekben és fizikailag egyaránt. Spirituális élmény ez a javából, hiszen minden pillanata arra az ősélményre emlékeztet, hogy ici-piciségem ellenére valami hatalmasnak a része vagyok. Biztonságra lelek saját magamban.”
Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta szakrális áhítatot élhetünk át a kiállítás tereiben járva, mint amikor belépünk egy hatalmas gótikus katedrálisba. Még a kiállítótérben derengő, a vásznakról és tárgyakról szétáradó fények is hasonlók ahhoz, ahogy a katedrálisok fala szürkésen-kékesen visszaveri, a rózsaablakok üvegei pedig ezerszínűvé bontják a beszüremlő napfényt.
Az áhítat, ámulat vegyes érzése keríthette hatalmába azokat a nézőket is, akik annak idején a film születésekor először látták megjelenni a vásznon a mozgóképet – az első ‘misztikus mozit’. A Cinema Mystica kiállítás műveibe merülve ennek a varázslatnak a 21. századi újjászületését élhetjük most át.
Orosz Márton művészettörténész a kiállítás megnyitóján elhangzott beszédében hasonló gondolatokat osztott meg: „A vizualitás és a zene (a zenei vizualitás és a vizuális zene) megtapasztalásában létezik egy különös szakralitás, egy sajátos misztikum…A vallásos misztériumot az egzakt tudományossággal ötvöző alkotások szerepelnek itt, a Cinema Mystica kiállításán.”
A fényművészetet az ünnepnapok emelkedettsége jellemzi, „a pillanatnyiságot és az örökkévalóságot ötvözi magában” Orosz Márton szerint. A fény veszélyes is lehet, félünk tőle, „de egyúttal az élet lehetőségét is hordozza. A remény, az öröm, a boldogság metaforáját szintén a fény közvetíti az emberiség számára, amiből kibontható és amibe vissza is vezethető a világ összes misztériuma.”
Hogyan tudott a kiállítás ilyen erős hatással lenni ránk? Erre Orosz Márton szavai adnak magyarázatot: „Az itt látható művek a végletekig fokozzák a befogadás, az emberi percepció korábbról ismert formáit.”
És valóban: ez az élmény velünk marad azután is, hogy kiléptünk a kiállítótérből a margitszigeti valóságba. Hirtelen ráébredünk, hogy a kiállítás hatására érzékeink kiélesedtek, gazdagabban, kifinomultabban észleljük a színeket, tereket, hangokat. Sokkal többet vagyunk képesek látni, észrevenni, megélni a világból. Abból, hogy úgy igazán itt vagyunk és élünk.
A kiállítás június 5-ig látogatható a Margitszigeti Kristály Színtérben.
