A Budai Várnegyed az a hely Budapesten, amit annyira jól ismerünk, hogy már csak nagyon ritkán megyünk fel oda… És ha ott vagyunk, nem nézünk körül eléggé, vagy ha körülnézünk, akkor is alig látunk túl például a Halászbástya és a Mátyás templom – egyébként még mindig gyönyörű – együttesén. Pedig a cseresznyefavirágzáson és Kolodko kockásfülű nyusziján túl is van ám élet. Bár Magyarország a tízmillió Budai Vár-szakértő országa is, május 14-én és 15-én a Budapest100 lehetőséget teremt arra, hogy mélyebbre tekinthessünk a felszínt borító macskaköveknél. Sok esetben szó szerint.
Csapó Ádám írása.
Az idén négy naposra bővült esemény most már (értsd: amikor olvasod) gyakorlatilag csak két napos, mert az első napra (május 12.) tervezett konferenciát és a második napra (május 13.) tervezett sétanapot egy hirtelen regisztrációcunami azonnal fel is töltötte érdeklődőkkel. Igen, ez az egész idén is ennyire menő lesz. Az izgalmas házak bemutatásán viszont még szeretettel várnak mindenkit.
A helyszín- illetve épületbejárásokat továbbra sem úgy kell elképzelni, hogy egy szakállát simogató bácsi latin szavakkal szőnyegbombázza az érdeklődőket az előadása közben, mert így próbál magának tekintélyt kölcsönözni. Biztos lehetsz benne, hogy rengeteget meg fogsz tudni az adott épület történetéről, egykori lakók furcsa szokásairól, de a jelen bulvárosan arcpirító sztorijait is garantáltan megkapod, ha akartad, ha nem. Akartad, ezért mentél el.
A hétvége idejére eggyé válsz a lakóközösséggel és a helyszínnel, egy leszel közülük. Léleksimogató ez az érdek nélküli barátságos fogadtatás, ahogy vadidegenek mosolyogva engednek betekintést otthonaikba, mutatják be környezetüket. A legtöbb történet azzal kezdődik, hogy „véletlenül keveredtünk a várba, de itt ragadtunk” vagy „arra riadtunk, hogy már negyven éve itt lakunk” és úgy folytatódik, hogy „itt mindenki sokáig él ám, mert mindenki diplomás, senki sem dohányzik és szelektíven gyűjtjük az elemeket és égőket is”. Az épületek történetei – természetesen az önkéntesek tolmácsolásában – pedig így indulnak: „a török időkben pusztult el először”, „a skót bencések is építkeztek itt”, „a rezidenciát a dúsgazdag Cartier vásárolta meg feleségének, Almásy Jacqueline grófnőnek”.
Ha azt várjuk, hogy az önkéntes idegenvezető lokálpatrióták elképesztő szenvedéllyel beszélnek majd, nem fogunk csalódni, hiszen több évtizede gyűjtik a történeteiket, amiket ezen a hétvégén nem félnek majd megosztani a látogatókkal. Tudtátok például, hogy még mindig léteznek társbérletek? (Társbérlet az, amikor nem te választasz cuki albérlőtársat, hanem a kényszer olyat, amilyen jut). Igen, fent a Budai Várnegyedben.
Csak találomra szemezgetve a programokból, mutatjuk, mi minden vár majd még rátok:
Lehet majd barlangot látogatni (Dárda u. 2.), ami egyben labirintus és ex-világháborús óvóhely is, ez abszolút kötelezőnek tűnik.
Akár angolul is meg lehet hallgatni, ahogy az Esterházy-palota helyére épített Budavári Általános Iskola tanulói bemutatják az intézményüket (Tárnok u. 9-11.). Itt három dologra mindenképp érdemes időt szakítani. Először is, képzeljétek (de tényleg!) csak el, hogy vannak gyerekek, akik a Várba járnak iskolába, oda, ahol a történelem ennyire kézzelfoghatóan lélegzik ki-be a falakból, szünetben pedig a Mátyás templom fehérlő tornya vigyáz rájuk. Aztán van itt egy gyönyörű mozaik (by Berki Viola) az ebédlőben, török kaftánba öltözött figurákkal és átlőtt postagalambbal. Jó értelemben vett szürreális élmény lehet két falat mákostészta között elmerülni ebben a hatalmas képben. Nem utolsó sorban pedig ki kell nézni a tornaterem ablakain, ami minden túlzás nélkül a legszebb panoráma, ami medicinlabdával a kézben elképzelhető.
Kultúrdömping várható ebben a lakóházban is (Országház u. 13.), felolvasással, barokk blockflöte koncerttel, kiállítással várják az érdeklődőket egy csöndes kis kertben. A műélvezet közben szakítsatok időt egy kis időutazásra is: képzeljétek el (de tényleg!), olyan régi épületben ücsörögtök éppen, ami előtt legalább az egyik Hunyadi, legalább egyszer biztosan elsétált valaha.
A Berényi-Zichy-palota akkor is érdekes, ha csak építészetileg közelítjük meg a helyszínt. Itt is a középkorban indulunk, később egy Zichy-özvegy barokkos ambíciói formálták az épületet (Úri u. 48-50.), végül a nemrég elhunyt Török Ferenc öltöztette modern, de ízléses köntösbe, ez az udvarból, de főleg a Tóth Árpád sétányról csodálható meg.
Ahol meglepetés finomságot ajánl a programfüzet, azt érdemes szó szerint venni. Egy helyen, kérdésünkre elmondták, hogy a klasszikus pogácsánál nagyobb az esély egy adag bográcsban készült tejbegrízre. Nem mondjuk meg hol, keresd meg!
