Festészetről írni olyan, mint szerelemről beszélni vagy építészetre táncolni, de más lehetőségünk itt nem nagyon van. Azért megpróbálunk a kiállításon keresztül pár összefüggésre rávilágítani Matisse művészetével kapcsolatban, amik talán segíthetnek is a műveit értelmezni a múzeumi látogatás során.
Csapó Ádám írása
Első felismerés
Matisse nem is egy festő volt, ahogy mindig hivatkozunk rá, hanem egy művész, akit a világon minden megihletett. Az otthoni környezete, használati tárgyai, találkozásai, utazásai és modelljei. Az alábbi, Vörös nadrágos odaliszk című képe utóbbi kettőre példa: marokkói és algériai utazásai inspriálták a modell ruházatát, de az enteriőr berendezését is.
Matisse, a vad
A párizsi Pompidou Központból kaptunk kölcsön több, mint 150 művet, köztük festményeket, szobrokat, rajzokat és papírkivágásokat, ezeket lehet most a Szépművészeti Múzeumban megnézni kronologikus sorrendben. Pedig Matisse Magyarországon már 100 évvel ezelőtt is ismert volt, a fauvizmus magyar képviselői közül többeket tanított is. A fauvisták, más néven a vadak, arra törekedtek, hogy a képeiken használt színek legyenek élénkek, intenzív hatásúak és ne keveredjenek egymással. Képeiken az intenzív színfoltokat néha vastag, fekete vonal keretezi. Erre jó példa az egyébként extrém dekoltázsáról híres Algíri nő is.
Matisse egyik kedvenc témája a szobabelső ablakkal. A művésznél az ablakok átjárók a belső és külső tér között, de térben nem választják el az ablakon belüli és az ablakon túli világot. Az ablakon túli tárgyakat, épületeket soha nem fedi homály, nem elnagyoltak, ugyanolyan kidolgozottak, mint amiket az előtérben látni. A világ ablakon innen és túl egy egységet alkot. Azt, hogy mégis több dimenzióról van szó, élénk színekkel érzékelteti, amiket – itt is – fekete vonalakkal választ el. Ezek az élénk színek csodálatosan működnek a múzeum szürke és fehér kulisszájában és tompa félhomályában.
Matisse a kubista
Művésztársai is hatottak munkáira. Picasso-val eleinte nem szerették egymás képeit, de kölcsönösen tisztelték és figyelték a másik munkásságát. Azzal provokálták egymást, hogy többször is hasonló témát választottak és ugyanolyan címet adtak a kész műveiknek. A versengés ellenére, amikor Picasso-nak nem voltak bevételei, Matisse – nagyvonalú gesztusként – a legfontosabb gyűjtőjét, egy moszkvai textilmágnást, elvitt Picasso műtermébe bevásárolni. A halálukig tartó versengés kihatott arra, ahogy ma a modern művészetekről az átlagember gondolkodik. A kubista kifejezés is közvetve Matisse-tól származik, aki Picasso barátjának egyik munkáját sértegette azzal, hogy “hiszen ezek csak apró kockák” elnevezéssel próbálta szabotálni a kijutását az 1908-as Őszi Szalonra. Ezt nyilván nem bóknak szánta, de közben ő is képes volt hasonlókat alkotni, leghíresebb példa erre a Fehér és rózsaszín fej című festménye.
Matisse a szobrász
Rodin egy generációval idősebb volt, és amikor Matisse megmutatta neki a rajzait, ő túl durvának, kidolgozatlannak tartotta őket. Ez Matisse-t csak inspirálta, és női aktjaik vagy Rodin szobra és Matisse festményei között például ma is nehéz különbséget tenni. Gyakran ábrázoltak fej vagy kar nélküli alakokat, mindketten hittek abban, hogy egy érzést vagy gondolatiságot nem csak a teljes test megformálásával tudnak megmutatni. Matisse a tengernyi odaliszkje és portréi ellenére hitt abban, hogy ha egy embert szemből látunk, akkor az arca elvonja a figyelmet minden másról, ez inspirálta a gigantikus, 4 darabból álló Hát című sorozatot. Ezek 1909 és 1930 között készültek, ugyanannak a női hátnak az egyre tökéletesebb (Matisse-nál ez azt jelenti, hogy végletekig leegyszerűsített) változatai.
Papírkivágások
Korábban Rodin is dolgozott papírkivágásokkal, de Matisse-nak 1943-tól lett ez a fő és gyakorlatilag kizárólagos technikája. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal (sűrű fedőfestékkel) való befestését, melyből aztán Matisse kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük. Ezt ollóval való rajzolásnak nevezte, ugyanakkor ez a technika remekül összefoglalja azt is, amit a művész korábban a színhasználatról és a leegyszerűsített formákról gondolt, egyben túl is lép azokon.
A II. világháború után jelent meg Jazz című könyve – aminek címe ellenére főleg cirkuszi és színházi tematikája van – és aminek kivágásait a művész gondolataival együtt kötötték be és jelentették meg limitált mennyiségben. Életének utolsó nagy műve viszont a vence-i Rózsafüzér kápolna volt – ezt tartotta pályája csúcsának, nem a mindenki által ismert és elismert Tánc című képet, nem más festményeit és nem a szobrait.
Henri Matisse – A gondolatok színe című kiállítása 2022. június 30. és október 16. között látható a Szépművészeti Múzeumban. Okos döntés előre megvenni a jegyet, amit itt lehet megtenni.
