Micsoda izgalmas titkokat őriznek a belvárosi lépcsőházak és belső udvarok… Már nem egy csodás helyre nézhettünk be Bódis Krisztián képeinek segítségével. A Szűz utcai és a Thököly úti szecessziós pillangók után most még messzebb repülünk vissza az időben, ezzel az 1846-ban épült lakóházzal.
Bartha Dorka írása.
A bejárat melletti emléktábla hirdeti, hogy a házat 1846-ban – két évvel a szabadságharc kitörése előtt – tervezte ifj. Zitterbarth Mátyás.
Ekkoriban a mai Szabadság tér helyén a hatalmas Újépület katonai kaszárnyája nyújtózott, utána homokos pusztaság pár ipari épülettel, és a városrészt is inkább Leopoldstadtként emlegették, sőt, az utca is a Hoch’strasse nevet viselte az ekkor még csak 30 éves Arany Jánosé helyett.
Zitterbach – jeles építészcsalád sarjaként – a klasszicista Pest egyik legkiemelkedőbb építésze volt, ő tervezte a régi-régi Nemzeti Színházat a mai Astoriánál, az azóta rég elbontott indóházat a Nyugatinál, és a Pesti megyeháza nyugati tömbjét is.
No de lépjünk be a kapun, és repüljünk vissza cirka 175 évet az időben. A romantikus-gótikus keresztboltozatok, az eredeti vörösmárvány lépcsők és öntöttvas korlátok mellett az igazi látványosság a lépcsőházi fülkékben megbújó marcona harcosok szobrai, akiket az építtető, Borsody András rendelt meg.
A legtöbbjük az etelközi vérszerződésből ismert hét vezér egyike – Álus (Álmos), Tosu (Tas), Tuhutum (Töhötöm) Gound (Kond) és Huba kaptak helyet, Előd és Ond hiányzik, az Anonymus Gesta Hungaroruma szerinti lista alapján. helyettük azonban felbukkan Álmos fia, a honfoglaló Árpád.
Az épület 20. századi történetéről a Budapest, 1974-es számában olvashatunk, ahol Lázár István megemlíti, hogy a második világháború alatti nyilas rémuralom idején a svéd követség használta a házat, és a Raoul Wallenberg által vezetett mentőakciók egyik központja volt.
A jelenlegi állapotát elnézve külön öröm, hogy ennyire szépen felújították, szemben sok kortársával.
