Persze ahhoz, hogy ez igaz legyen, definiálnunk kell Isten fogalmát...
Az apropó, ami miatt meghívtuk az írót a Budapest Te+Én műsorába, a Budapest Nagyregény című 23 fejezetből álló, 23 író által megalkotott mű, amelynek ő az egyik szerzője. A könyv bemutatja a főváros elmúlt 150 évét történeteken és kerületi legendákon keresztül. Vámos Miklós Óbuda titkait mutatja meg a könyv olvasóinak. Aztán még jó egy órán keresztül beszélgettünk. Írásról, könyvekről, az életről.
A XIII. kerületben éltem nagyon sokáig és azt gondoltam, hogy nem is fogok onnan elköltözni soha. Aztán egy véletlen folytán találtam egy házat a III. kerületben. Az is a Duna-parton van, csak a túloldalon. Sokat tudok Óbudáról, és mindent, amit tudok, nagyon becsületesen leírtam a megszületésétől napjainkig. Az alapötlet, hogy valaki elveszt egy könyvtári könyvet, és ez mindig gazdát cserél. A könyv körbe-körbe jár, és közben megelevenednek a múltbéli emberek és történetek.
Gondolkodtam rajta, hogy egyszer majd írok Óbudáról egy kisregényt. A XIII. kerületről – ahol díszpolgár is vagyok – már írtam a Dunapest című regényemben. Óbuda megírására viszont régen készülődöm. Most erről letettem. Amit akartam, azt leírtam a Budapest Nagyregényben.
A Budapest Nagyregény után sok minden szóba került. A 16 nagyregény, a sok-sok kisregény, a novellák, a „karcsú könyvek”, a gondolatok, tervek és a függőségek is...
Azt szokták mondani, hogy minden ember függő, csak abban dönthet, hogy melyik függőséget választja…
Sok függőségem van. Az első a szeretet. Nagyon szeretek szeretni. Családtagokat, hozzám közel állókat, barátokat, akit lehet. A második függőségem az írás. 6 éves korom óta írok, és nem untam meg. Eszterházy Péter mondta: „író az, aki nem szeret írni.” Szerényen ellentmondok: meg én. A harmadik: a szenvedélyeim. Szeretek tangózni, zenélni, teniszezni.
És bírod kondícióval a teniszt?
Bírom. Egyszer egy edző azt mondta: Miklós úgy teniszezik, mintha az életéért küzdene.
