„Renoválás helyett az egyetemet felgyújtották” – podcast

Az SZFE ügyében nem fogynak el az indulatok. Az út pedig még mindig lefelé vezet. A Budapest Te meg Én podcast műsorvezetői – Veress Dóra és Gellért Gábor – ezúttal egy megkerülhetetlen intellektussal, Szinetár Miklóssal beszélgettek.

„Renoválás helyett az egyetemet felgyújtották” – podcast
Szinetár Miklós 50 évig tanított az SZFE-n

„Szeretnék egy olyan rendszerben élni, amelyik időnként azt tudja mondani, hogy –bocsánat, tévedtem! Mindent elölről kéne kezdeni. Az alapoktól. Azt kéne mondani: a Színművészeti épülete le van robbanva. Újítsuk fel, hiszen most van pénz. Rengeteg igazságtalanság történt – mert ez is igaz – amit meg kéne oldani. Kezdjünk hozzá! Úgy kéne elölről kezdeni, hogy közben betartjuk az európai egyetemekre több száz éve érvényes törvényeket. Vegyen részt az újraépítésben mindenki. Az, hogy Vidnyánszky Attila indítson egy rendezőosztályt, az teljesen rendben van. Az, hogy Upor László legyen a rektor, az teljesen rendben lenne. Valóban renoválni kéne sokmindent. De renoválás helyett az egyetemet felgyújtották.”

Tény, hogy az egyetem vérfrissítésre szorult…

„Volt egy ajánlatom a főiskola számára. Nagyon szívesen tartanék egy kurzust rendezőknek. Arról, hogy hogyan beszéljenek? Hogyan tartsanak meg egy társulati ülést? Hogyan szólítsanak meg valakit? Hogyan próbáljanak? Tudniillik, ha egy ember rendez, akkor egy kommunikátor. Mikor mondtam, nagyon örültek, mondták, hogy majd keresnek. Azóta teszik.”

A jelenlegi helyzetről pesszimista a véleménye…

„Tolnay Klári azt mondta: mindnyájan színésznők vagyunk, női színésznők és férfi színésznők. Most meg csak hisztérikus öregasszonyok kiabálnak mind a két oldalon. Kétféle kommunikáció van, de ez a kétféle kommunikáció világjelenség. Nézzék meg Amerikát, ők is képtelenek a párbeszédre. Manapság nincs már vita. A vita ugyanis ott kezdődik, hogy végighallgatom magát, és azt mondom, hogy itt és itt igaza van. Ebben meg nem. Ha ilyen nem történik, az nem vita, az igehirdetés. De azt is fontos kimondanunk: az SZFE esetében van egy eredendő bűn. Ahogy megszállták, az eredendő bűn! A debreceni meg a pécsi egyetem esetében most mindent tárgyalások előznek meg. Hacsak részben is, de tudomásul veszik a szenátus kívánságait is. Az SZFE esetében ez nem történt meg. Egyszerűen megszállták. És ezt nagyon nehéz helyrehozni.

Azt mondják, hogy mindent teljesen új eszmei alapokra helyeznek.”

Az új tanárok kommunikációjáról is

„Ez rendkívül álságos. Érdemes elolvasni az új tanárok, mesterek nyilatkozatait. „Én csak a szakmával foglalkozom. Én nem foglalkozom ideológiával”. Csak személycserék zajlanak. Talán a televíziós szakon van ezeknek a személycseréknek némi politikai jelentése, de a többi helyen egyik szakember váltotta a másikat. Azt pedig érdemes megjegyezni, hogy minden ideológiai kultúrharc sok kárt okozott, de olyan, amely hosszú távon sikeres maradt, még nem volt. Mi lett az 1958-as ideológiai offenzívából? Mi lett a kínai kulturális forradalomból? Mi lett McCarthyból, aki Chaplint és Hollywoodot akarta kiszorítani?”

A keresztény-nemzeti színházról is beszélt Vidnyánszky

„Az a helyzet, hogy Vidnyánszky csak mondja, de nem csinálja. Azt mondja, hogy keresztény meg nemzeti színjátszás. A Nemzetiben pedig megrendezte „Bánffy Miklós: A Nagyúr” című darabját. Nagyszerűen. De az a darab a pogányság apológiája. És konzervatívnak nevezik magukat… Hol a konzervatív Purcarate? Meg az az Éjjeli Menedékhely, amit frottírköpenyben és napszemüvegben játszanak a tengerparton, napozó ágyakon hintázva?

Régi tapasztalat, hogy ha egy tehetséges művész valami okból előad egy politikai frázist, az az esetek többségében nem passzol azzal, amit csinál. Ilyen, hogy keresztény-nemzeti színház, meg egyetem nem létezik. Ahogy szocialista-realista sem. Természetesen a színháztörténetben sokszor megjelentek a keresztény, nemzeti és szocialista gondolatok is. De mindenki mást ért a nagy fogalmak alatt. Akik a kereszténységre hivatkoznak azoknak gyakran fogalmuk sincs a Bibliáról, mint ahogy annak idején, akik hangosan követelték a szocialista realizmust, egy sort se olvastak Marxtól.”

Podcast:

Kérdések, amelyekre választ kapunk:

  • Mennyire volt átpolitizált az Színház- és Filmművészeti Főiskola az ötvenes években, a kádárizmus idején, a rendszerváltás után?
  • Mit tanított Szinetár Miklósnak a későbbi hírhedt zenecenzor, Erdős Péter?
  • Miért akarták Szinetár Miklóst már az első évében kicsapni az egyetemről?
  • Mi a véleménye Vidnyánszky Attiláról?
  • Milyen vizsgaelőadásokat látott? Milyen hibákat látott?
  • Ki járt vizsgaelőadásokra, és ki nem?
  • Mikor és miért alakult ki egy hibás szerződtetési forma?
  • Merrefelé változtak a tanítás hangsúlyai?
  • Milyen voltak a régi évnyitók és évzárók?
  • Attól, hogy valaki jó színész, tudja tanítani is a színészetet?
  • Mit gondol a FreeSZFE egyesületről?
  • Alapítvány vagy állami tulajdon?
  • Tényleg volt annak idején szereposztó dívány? És most?
  • Mi a véleménye a polkorrektről?

Borítókép: Soós Bertalan