A Budapest Galéria a kortárs képzőművészet trendjeit, fókuszpontjait keresi és mutatja be. A művészet segítségével aktuális kérdésekkel foglalkozik, társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Idén egyik kiemelt kiállítása, a február 15. és április 7. között látható, Ha mindenki meghallaná – A holnap ellenállásának roma archívumai címmel a roma holokauszt áldozatainak állít emléket. A kurátorral, Gadó Flórával készült beszélgetés a Budapest TE meg ÉN podcastban.
A kiállítás egy nemzetközi csapat, a DePART Kollektíva aktív emlékezés projektje, egy hanginstalláció, amelyben elhunyt áldozatoknak írt, névre szóló leveleket hallgathatunk meg, sőt, részt is vehetünk a hanganyag kibővítésében: látogatóként is megírhatjuk és rögzíthetjük gondolatainkat, üzeneteinket a témában. A feladat úgy szól, hogy képzeld el és vesd papírra, milyen élete lehetett volna annak az embernek, akit meggyilkoltak.
„Nagyon meghatóak és felkavaróak ezek a levelek, de inkább realistának mondanám őket, mint meseszerűnek. Nem minden életút pozitív, nem minden levél tükröz idealizált múltat, inkább életszerű leírások, amiben ugyanakkor nagyon sokszor megjelenik annak az embernek a nézőpontja is, aki írja. Hiszen a levélírók szólnak valakihez, akit nem ismertek, nem tudják kicsoda, aki már nem él, és közben sokszor reflektálnak a jelen rasszizmusára vagy a romák elleni mai atrocitásokra is. Sajnos eléggé kiviláglik a levelekből, hogy a diszkrimináció és a kisebbségek elleni erőszak nem múlt el.”
A történelemkönyvek bezártságán túl kell lépni a kurátor szerint, mert a múltat nem egy lezárt egységnek kell tekinteni, hanem folyamatos vizsgálat tárgyává kell tennünk. Anélkül, hogy feldolgoznánk, nem értjük meg a jelent sem. De a fiktív levelek vajon mennyire alkalmasak arra, hogy valódi emléket állítsanak egy korszaknak vagy az elhunyt embereknek?
„Az ilyen típusú emlékezés egy olyan paradigmába kapcsolódik bele, ami az emlékműveket nem egy lezárt folyamatnak tekinti, hanem az emlékezés aktív, dinamikus folyamatát, a párbeszédet javasolja. Ne csak úgy emlékezzünk, hogy állítunk egy köztérre egy szobrot, és le van zárva a dolog, mert ettől nem ismerjük meg jobban a múltunkat. A DEpart Kollektívának alapvetően az az elképzelése, hogy ebből nem tanuljuk meg mi történt, és azt sem, hogyan tudjuk mindezt elkerülni a jövőben. A levélíró folyamat, illetve az, ahogy a látogató befogadja és meghallgatja az anyagot, és részévé válik, arra alkalmas, hogy el tud indulni valamilyen gondolkodás vagy párbeszéd.”
Podcast – Hallgasd meg!
A podcastban elhangzó további kérdések:
- Milyen hangvételű levelek születtek a mából a múltba?
- Milyen kísérőprogramokon lehet elmélyülni a Parejmos témájában a kiállítás mellett?
- Hogyan lehet csatlakozni a projekthez levélíróként?
- Van-e korhatára a programnak, gyerekeknek javasolt-e?
- Mit tehet egy kortárs művészettel foglalkozó intézmény, hogy megtalálja, vagy akár bővítse közönségét?
- Mi alapján jelöl ki és karol fel ügyeket, témákat a Budapest Galéria?
