A Dumaszínház mindig hoz új arcokat, tehetségeket. De az igazi húzónevek a régiek, az első nagy sztárok. Közéjük tartozik a Budapest Te+Én podcast mai vendége, Janklovics Péter is. Portré jellegű, röhögős beszélgetés következik, Veress Dórival.
„Mindig kilógtam sorból, már az óvodában is. Van egy fényképem, amelyen mindenki ünneplőben van… én valószínűleg nem szóltam otthon, hogy fehér ing kéne, ezért rajtam Szándokános póló van, és még figurázok is valamit. Nem elég, hogy nem passzolok a többiekhez, de még mutogatom is, hogy itt vagyok, ez se sikerült.”
„A Gór Nagy Mária Színitanodában Ádám Tamás volt az osztályfőnököm. A mentorom. Ő tanított meg arra, hogy ez egy hosszú távú pálya. Azt mondta: rövid távon legyünk türelmesek, hosszú távon legyünk türelmetlenek. Megfogadtam a tanácsát. Meg akartam mutatni magam. Ha két mondatot kapok, akkor abban próbálok kitűnni, ha csak néma szerepet, akkor abban.”
„Először néhány ember előtt léptem fel a Sirályban. A 12 néző közül 15-en az ismerőseim voltak. Ezen nem csodálkoztam, ugyanis egy nyúlfarknyi papíron hirdették meg az estet, nem tudott róla senki. Kikértem egy sört, hogy ne száradjon ki a szám, meg legyen bátorságom. Abba kapaszkodtam. Ha valaki bejött a helyre, fogalma sem volt róla, hogy itt fellép valaki. Ott állt egy fickó a bárpultnál – egy sörrel a kezében – és sztorizott.”
Amit még megtudhattok a podcastból Janklovics Péterről: Mindent, főleg amit el is akart mondani.
