Új irányok Budapest parkjaiban

Budapesten több zöld felület kell. Több park és több fa. És úgy kellenek ezek a zöld felületek, hogy azok használhatóak, „kívánatosak” legyenek. Olyan parkok kellenek, amelyeket az emberek nagy kedvvel belaknak. Az Újirány csoport 2000 októberében alakult. Első munkájuk a Millenáris Park megtervezése volt. A fiatal építészek és tájépítészek célja, hogy folyamatosan reagáljanak a változó világra, amely az egyes terveik elméleti alapját képezik. Most éppen a Városháza pop-up parkjának kialakításában vállaltak fontos szerepet. Tihanyi Dominikával, a csoport egyik alapító tagjával beszélgettünk.

Milyen módszerrel dolgoztok?

Mindig egyedi utat választunk. Az a baj, hogy amikorra egy munka tervezési fázisba jut, általában már nagyon kevés az idő. Mindig a tervezésre való időt szabják a legszűkebbre. Ilyenkor egy tervező általában sémákhoz, sablonokhoz nyúl, megpróbál biztosra menni. Leülünk és elkezdünk formákat rajzolni. Ok, de a formák nem számítanak semmit. Előbb gondolkodni kéne azon, hogy mit és miért tervezünk. És ha átbeszéltük, kirajzolódik, hogy mit szeretnénk lerajzolni.

Mondanál erre egy példát?

A Millenáris Park, az első munkánk jó példa erre. Nem tudtuk, hogy mi lesz az épületek funkciója. Ott az volt a kérés, hogy gondolkodjunk el, hogy mit jelenthet egy kortárs park a mai ember számára? Mit jelenthet a Millenium az emberek számára? Sőt, mit jelent számunkra a Millenium? Nagyon sokat beszélgettünk, nem dolgozhattunk sémák alapján. Az volt az alapkérdés, hogy mi az a pozitív dolog, ami a múltat és a jövőt összeköti. Ilyenkor persze nem szabad elcsúszni, nem csak a múlt számít, ha abba kapaszkodunk, akkor porosak leszünk. Izgalmas munka volt, kár, hogy a park már nem is hasonlít az általunk megtervezettre.