Szimler Bálint első nagyjátékfilmje, a Fekete pont meglepte a mozibarátokat. Szenvedélyes, emberi film készült, és ami nagyon ijesztő: valamennyi korosztály számára ismerős problémákat fogalmazott meg. Úgy tűnik, hogy a magyar iskolarendszer az utóbbi 50 vagy több évben nem változott sokat. Szimler Bálint már találkozott a nézőkkel is…
Nagyon sok közönségtalálkozón voltam, és meglepett, hogy mennyire más energiája van a termeknek, ahol jártam. Kecskeméten sok pedagógus ült a nézőtéren, és kicsit megijedtem, mert volt egy feszült ingerültség a levegőben. Aztán amikor egy tanár felszólalt, úgy kezdte, hogy nagyon nehéz most megszólalnia, mert le kell küzdenie a haragot, ami most benne van. Aztán nagyon értelmes dolgot kérdezett: ha ennyire rossz, miért nem csinálunk semmit az ellen, amiben most vagyunk?
Egy pedagógusnak nem könnyű végignézni…
Valóban. De vannak olyan pedagógusok, akik megköszönték a filmet, hiszen a mindennapjaikról szól. De az is megfogalmazódik, hogy ha nem tetszik, meg kéne a dolgokat változtatni. Nagyon sokat kéne beszélgetnünk egymással. Úgy éreztem és úgy érzem, hogy manapság nehéz egy közösséghez tartozni. A filmes szakmában is ugyanez a helyzet. Széthúzás van és egymásnak feszülnek az alkotók.
A kritika viszont általában lelkesen fogadta a filmet. A Magyar Nemzet kritikusa kimondottan korrekt véleményt fogalmazott meg.
Döbbenten olvastam. Valóban jó írás volt. Nagyon örültem neki. Azért voltak negatívabb kritikák is. Azok az írások kicsit konvencionálisabb történetvezetést vártak a filmtől. Sajnos nem tudok nekik mit mondani: pont ilyen filmet akartam.
Megfogalmazható, hogy mi a legnagyobb probléma a magyar iskolákban?
A magyar oktatási rendszer legnagyobb hibája: úgy alakították ki, hogy a pedagógusoknak ne legyen ideje és kedve igazán kíváncsinak lenni. Egyszerűen senki sem kíváncsi a gyerekekre.
Podcast – hallgasd meg!
Kérdések, amellyel a podcast foglalkozik:
- Hogyan lehetünk egy csoportban mélységesen magányosak?
- Mit lehet kezdeni a gyerekcsoportokban kialakuló klikkekkel?
- Mit tesz ilyenkor az amerikai oktatási rendszer?
- Miért nem tudunk beszélni az érzéseinkről?
- Hogyan dolgoztak a szakemberek, mennyire volt megírva a forgatókönyv?
- Hogyan folyt a casting, hiszen sok amatőr szereplőt kellett összeválogatni?
- Honnan tudja egy rendező, hogy mi történik egy tanári szobában?
- Voltak-e igazi tanárok a szereplők között?