Pozsony (ma Bratislava, Szlovákia)
Szlovákia fővárosa, festői környezetben fekszik a Duna partján nem messze a Dévényi-kaputól, ahol a Duna belép a Kárpát-medencébe. A Kis-Kárpátok nyúlványai és erdői észak felől, nyugatról erdőségek és a dévényi áttörés sziklái adják alaphangulatát.
A nevét a magyar Posonról, a vár első ispánjától kapta. Németül Pressburg, amely a szláv Braszlav és a német Burg összetételből ered. A XI. századtól Pozsony vármegye székhelye, vára stratégiai fontosságú. A település gyors fejlődést Bécs közelsége és nagyszámú németajkú lakossága magyarázza a XIII. század elején. Több alkalommal került idegen – német, cseh, osztrák – kézre az Árpád-kor folyamán és trónviszályok fókuszpontjába: a XI. században Salamon és I. Géza, a XIII. században IV. Béla és István herceg küzdelmeinek színhelye volt. 1291-ben árumegállító jogot kapott III. Andrástól, amely a kereskedelem és a városi jelleg erősödését vonta magával. 1405-ben szabad királyi város rangot kapott.
A magyar történelemben kiemelkedő helyet foglal el, hiszen Buda bevételét követően 1541-től az ország fővárosa volt a XVIII. század végéig, az országgyűlés székhelye 1848-ig. A magyar királyokat a török hódoltság korától a reformkor végéig itt koronázták meg.
A pozsonyi várat Mária Terézia építette át és maga is többször megszállt benne. Ezt követően számos főúr és főpap is fényes palotát épített a városban. A Grassalkovich-kastély ma a szlovák Elnöki Palotának ad otthont.
A szabadságharcot követően Buda országos jelentőségének növekedésével kezdte elveszíteni központi szerepét, ezért hanyatlásnak indult, majd a kiegyezés után újabb fellendülés következett a város életében. Az I. világháború után 1919–1938 között Csehszlovákiához került. 1938–1945 között a Tiso-féle Szlovákia fővárosa volt, majd 1945 után Csehszlovákiához tartozott. 1993 óta Szlovákia fővárosa.
Lakossága 1910-ben: 78 223 lakosból 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák.
Lakossága 2011-ben: 411 228 lakosból 373 571 szlovák, 14 119 magyar, 5445 cseh.
Érdekességek
907-ben itt a zajlott le a honfoglalást lezáró és azt megerősítő pozsonyi csata, amelynek során a Keleti-Frank Királyság seregei felett a magyarok megsemmisítő győzelmet arattak és ezáltal az országhatár a Enns folyónál húzódott.
Pozsony ostroma során 1051-ben Zotmund, ismertebb néven Búvár Kund, a császári hajókat megfúrva elsüllyesztette azokat, így megfutamítva a támadókat – áll a Képes krónika lapjain.
1563-1835 között a magyar királyokat a Szent Márton dómban koronázták.
Lechner Ödön, a szecesszió kimagasló mestere 1908-ban építette a pozsonyi Kék templomot.
Az Új Híd és az UFO étterem megfelelő kilátást biztosít a városra.
1780-ban itt jelentette meg az első magyar nyelvű újságot, a Magyar Hírmondót Ráth Mátyás.
1805-ben itt kötötték a pozsonyi békét, amely a napoleoni háborúk egyik fejezetét zárta le.
1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút.
Utcatörténet
A XV. kerületi Pozsony utca Rákospalotán 1928-ban kapta nevét, a XVIII. kerületi Szemeretelepen 1930-ban, a XIX. kerületi Kispesten 1940-ben, míg a XX. kerületi Gubacsipusztán 1925 óta létezik. A XIII. kerületi Pozsonyi út Újlipótvárosban 1903 óta, míg a Pozsonyi utca a II. kerületi Remetekertvárosban és a XVI. kerületi Rákosszentmihályon az 1920-as évek óta fut e néven, a III. kerületi Csillaghegyen 1920-ban, a IV. kerületi Újpesten 1925-ben, a XXI. kerületi Csepel-Kertvárosban 1928-ban kapták Pozsony város nevét.
