Pöstyén (ma Piešťany, Szlovákia)
Pöstyén fürdőváros Nyugat-Szlovákiában, Nagyszombattól 32 km-re a Vág mentén.
Első említése egy 1113-as birtoklevélben olvasható, de régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott volt, ennek tanúsága az innen néhány kilométerre talált, ún. „Moraváni vénusz”, mely a Szlovákia területén talált egyik legismertebb őskori emlék.
A középkor során a város és környéke sűrűn gazdát cserélt, Csák Máté halála után királyi birtokként többször is adományozásra került.
Leírások alapján már a középkortól kezdve ismerték a meleg vizű forrásokat és annak gyógyító hatását, igazi felvirágzása azonban csak a XIX. században kezdődött, mikor is akkori ura, Erdődy János 1820 körül fürdőépületet építetett, majd 1888-tól a Winter család vette bérbe, akik építkezései folytán a fürdő nemzetközileg ismert lett.
1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott. 1920-tól Csehszlovákia része, majd a második világháború alatt a frissen kikiáltott független Szlovákiához került. Ennek megszűnése után ismét a Csehszlovák köztársaság része lett. 1993 óta Szlovákia Nagyszombati kerületéhez tartozik, a Pöstyéni járás székhelye.
Lakossága 1910-ben: 7379 lakosból 5234 szlovák, 1440 magyar és 593 német
Lakossága 2011-ben: 28 268 lakosból 23 643 szlovák és 83 magyar volt, 3983 nem nyilatkozott.
Érdekességek:
A város egyik jelképe, a „Mankótörő” című szobor a fürdő gyógyító erejét hivatott bemutatni: aki a pöstyéni vízben gyógyul, annak nem lesz szüksége a mankóra. A szobrot készítette Heyer Arthur 1894-ben, a fürdő akkori üzemeltetője, Winter Lajos megrendelésére.
Utcatörténet
Jelenleg Budapest három kerületében található Pöstyén utca: a XVIII. kerületi Szemeretelepen 1930 óta, a XIV. kerületi Alsórákoson 1929 óta, a XX. kerületi Gubacsipusztán 1937 óta.
