Nagyszentmiklós (ma Sânnicolau Mare, Románia)
A város a romániai Temes megye nyugati csücskében, az Aranka folyó mellett, Temesvá rtól 64-km-re északnyugatra a magyar határ közelében fekszik.
Nagyszentmiklós és környéke már a római korban lakott volt, területe a magyar államalapítás után a mindenkori csanádi püspök birtoka volt. Lakosai a XIV. század közepétől szerbek voltak. A helységet a XVII. század második felében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a lippai vitézeinek adományozta. A török kiűzése után a település a temesi bánsághoz tartozott, 1724-ben kincstári tiszttartósági székhely lett. 1752-ben nagy számban német családokat költöztettek be. 1779-ben Torontál vármegye része lett. 1781-ben a kincstári jószágok elárverezése alkalmával a Nákó testvérek, Kristóf és Cirill vásárolták meg. Ettől kezdve a gróf Nákó család volt a város földesura.
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került.
Lakossága 1910-ben: 10 617 lakosból 3938 román, 3227 német, 2121 magyar
Lakossága 2011-ben: 12 312 lakosból 9074 román, 890 magyar, 386 roma
Érdekességek
1799-ben egy helyi szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant. Az eleinte Attila kincsének tartott, 23 aranytárgyból álló értékes együttest Bécsbe szállították, jelenleg a Kunsthistorisches Museumban őrzik és a „nagyszentmiklósi kincs” néven lett világhírű.
A nagyszentmiklósi magyar közösség adta a világnak a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjét: 1881-ben itt született Bartók Béla, zeneszerző és folklórgyűjtő. A szülőháza helyén álló kis házon elhelyezett emléktábla jelzi, a Nákó-kastélyban pedig Bartók emlékmúzeumot rendeztek be.
Az Aranka parti városban született 1749-ben Révai Miklós a híres magyar nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója.
Utcatörténet
A fővárosi XVII. kerületi Rákoscsabán 1945 óta viseli út Nagyszentmiklós nevét.
