Eszék (ma Osijek, Horvátország)
Eszék Szlavónia legnagyobb és Horvátország negyedik legnagyobb városa, Eszék-Baranya megye közigazgatási, gazdasági, kulturális és oktatási székhelye.
Eszék területe már az őskorban is lakott volt. Később kelták Mursa nevű településén jött létre a rómaiak hasonló nevű légiós tábora, amit Hadrianus császár idején colonia rangjára emeltek.
A város már Szent István idején a Magyar Királyság része. A 14. században a város birtokosai az akkori Szlavónia egyik legbefolyásosabb urai a Kórógyiak voltak. Nekik köszönhető, hogy Eszék a Dráva és Száva közének egyik legfontosabb helyévé fejlődött. A Kórógyi család kihalása után, a török hódításig több család és a budai káptalan kezén is megfordult a város.
II. Szulejmán harc nélkül foglalta el Eszéket, a török mégis földig romboltatta, majd újraépítette. Visszafoglalása után német telepesek érkeztek a városba, akik 1945-ig a lakosság többségét alkották. Ők építették az eszéki várat, mely Horvátország egyik legnagyobb erődítménye volt. A Dráva két partján két külön település alkut ki, Alsó- és a Felsőváros, melyik külön magisztrátust alkottak.
Eszék a trianoni békeszerződésig Verőce vármegye székhelye volt. 1920-ban a Szerb-Horvát-Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királysághoz került. 1941-ben a Független Horvát Állam részévé vált. A II. világháborút követően a titói Jugoszláviához került, ma Horvátországban található.
Lakossága 1910-ben: 31 388 lakosból, 12 625 horvát, 11 269 német, 3729 magyar
Lakossága 2011-ben: 305 032 lakosból 262 004 horvát, 8249 magyar, 1874 roma
Érdekesség
Szulejmán a Dráván, valamint a környező mocsaras területen át 8 km hosszan húzódó hidat ácsoltatott, mely egészen Dárdáig ért. Zrínyi Miklós ezt fahidat égette fel híres téli hadjárata során, hogy megnehezítse a törökök átkelését a Dráván.
Utcatörténet
A XI. kerületben, Kelenföldön és Szentimrevárosban, 1928 óta viseli közterület az Eszék utca nevet.
