Verhovina (ma: Vrhovina, Ukrajna)
Verhovina történelmi-néprajzi tájegység az Északkeleti-Kárpátokban, a mai Kárpátalja hegyvidéki részén. A tájegység központja Alsóverecke volt. Máramaros belsejétől a Borsovahavas, Kukhavas és Krasznahavas 1000 méternél magasabb vonala választja el, míg az egykori Galícia felé helyenként ennél sokkal alacsonyabb hegysor alkotja határát.
A Verhovina ruszin kifejezés, amely magyarul hegyvidéket jelent.
A Verhovinának nevezett terület túlnyomó részét erdők borítják. Települések, mezőgazdasági területek csak a völgyekben vannak. A hajdani gyepűvonaltól és a később kialakult megye központi részétől távol esett, és a terület a hegyek miatt viszonylag elzárt terület volt, ami nagyban késleltette a benépesedést. Hegyvidéknek a betelepítését a Bilkei, Gorzó és főként a Lipcsey kenézcsaládok végezték. Egykor kizárólag görögkatolikus vallású magyarországi ruszinok laktak itt. Ma már a lakosság részben ukránnak vallja magát.
A trianoni békeszerződésig Bereg és Máramaros vármegyéhez tartozott, 1920-ban Csehszlovákiához került. 1939-ben, az első bécsi döntés következtében visszakerült Magyarországhoz. A második világháború után a Szovjetunióhoz tartozott, 1991 óta Ukrajna része.
Érdekesség
A Verhovina ismert szovjet segédmotoroskerékpár-márka volt, melynek modelljeit az ukrajnai Lvivi Motorkerékpárgyár gyártotta 1970-től 1982-ig.
1918 decemberében az Amerikában nagy számban élő, Kárpátaljáról kivándorolt ruszinok körében a Kárpátalja jövőjével foglalkozó „népszavazás” során néhányan úgy nyilatkoztak, hogy (az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően) egy Verhovina Köztársaság nevű független államban kell egyesíteni Kárpátalját, valamint a ruszinok lakta vidékeket.
Mikszáth Kálmán e vidék országgyűlési képviselője volt, így járt e tájon, mely néhány írásának ihletője volt. Farkas a Verhovinán című elbeszélésének címe is erre utal.
Utcantörténet
A Verhovina utca a III. kerületben, Táborhegyen található, 1932 óta viseli ezt a nevet.