Naszód (ma Năsăud, Románia)
A város a romániai Beszterce-Naszód megyében, Besztercétől 20 km-re a Nagy-Szamos partján fekszik.
A terület már az ókorban is lakott volt, a XII. században bányászattal foglalkozó szászok telepedtek le a környéken. Naszód első írásos említése 1334-ből való Nazwad néven. A terület XIV–XV. századi gyors fejlődésének egyik motorja a bányászat mellett a kiterjedt északi és keleti irányú nemzetközi kereskedelem volt. A XVI–XVII. században zajló háborúk, járványok, és éhínségek visszavetették az addigi fejlődést.
Az erdélyi határőrvidék 1772-es felállításakor Naszódon oláh határőr gyalogezredet szerveztek, amely az 1851-es megszűntetéséig működött. Ez idő alatt az itt élő szászokat elköltöztették és helyükre románokat telepítettek. 1870-ben Erdély Magyarországgal való egyesítése után a vidék kiváltságait eltörölték, és jogállását a magyarországi törvényhatóságokkal egyformán rendezték. Az 1876-os közigazgatási reform keretében Beszterce és Naszód vidékéből hozták létre Beszterce-Naszód vármegyét a Magyar Királyság legkeletibb közigazgatási egységét.
A trianoni békeszerződésig Naszód városa Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült Magyarországhoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Naszód lakossága 1910-ben: 3501 lakosból 2504 román, 778 magyar, 208 német
Naszód lakossága 2011-ben: 8095 lakosból 7080 román, 324 roma, 57 magyar, (618 nem nyilatkozott)
Érdekességek
A román határőrök az 1848–49-es szabadságharc alatt az osztrák oldalon küzdöttek, Naszód volt a magyarellenes mozgalmak egyik központja. 1848 végén Bem József csapatai Beszterce és Naszód alatt visszaverték a Karl von Urban vezette helyi erőket, majd 1849 elején kiszorították őket Erdélyből.
Utcatörténet
A fővárosi XX. kerületi Gubacsipusztán 1941 óta van Naszód utca.
