Nagysurány (Tekovské Lužany, Szlovákia)
Ma a Nyitrai kerület, 1920 előtt Nyitra vármegye Érsekújvári járásának része. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Érsekújvártól 10 km-re északra, Nyitrától 27 km-re délre, a Nyitra folyó partján fekszik.
Gazdag régészeti leletekben. Itt tárták fel a 4800 évesnek tartott, 27 cm magas égetett agyag asszonyszobrot, a Váradi Vénuszt. A honfoglalás után valószínűleg Súr vezér, majd magyarok, kunok és besenyők szálláshelye volt határvédelmi funkciókkal. A város a 13. században malmairól nevezetes királyi szálláshely volt.
Várát 1382 és 1401 között építették, a 16. században megerősítették. A török harcok után elnéptelenedett. Előtte főleg magyarok, utána morva telepesek lakták. 1605-ben Bocskaié volt, ám 1663-ban a törököké lett, akik a várat megerősítették. 1685-ben elmúlt a török veszély. 1704-ben Bercsényi Miklós foglalta el. 1709-ben a labancok bevették és megerősítették, a kurucok visszafoglalták, majd újra a császáriaké. A szabadságharc után a várat lebontották.
Iskola a településen a 18. század elejétől működött, ekkor fellendült a kereskedelem és a helyi vásártartás. Éakói 1848–49-ben a magyarok ellen harcoltak.
1854-ben cukorgyárat létesítettek, amely akkor Európában a legnagyobb volt, 2000-ben zárták be. A cukorgyárral együtt vasutat is építettek, amelyet az 1960-as években szedtek szét.
Az első világháborúban katonakórház működött itt. 1938 karácsonyán véres nemzetiségi összecsapás volt a szlovákok és a magyarok között.
Lakosság 1910-ben: 5225 lakosból 3413 szlovák, 1626 magyar, 176 német
Lakosság 2011-ben: 10 177 lakosból 9414 szlovák, 63 magyar, 52 roma (559 nem nyilatkozott)
Érdekesség
Nagysurány környéke a két világháború közötti időig szlovák nyelvi szigetet alkotott a Kisalföldön, mely ma már érintkezik Verebély irányában a szlovák nyelvi tömbbel.
Nagysurány területén találták meg Szlovákia egyik legrégibb Vénusz szobrocskáját.
Utcatörténet
Kelenföldön 1929-ben kapott utca Nagysurány nevet.
