Felsőbánya (ma Baia Sprie, Románia)
Felsőbánya város Romániában, Máramaros megyében, Nagybányától 9 km-re, keletre fekszik.
A település lakói kezdettől fogva bányászattal foglalkoztak. Kezdetben aranyat és ezüstöt, majd később rezet, cinket és ólmot bányásztak. A város alapítását az 1241-es tatárjárás utáni időkre teszik. Ekkor IV. Béla telepített ide szász bányászokat. Egy 1329-ben kiadott oklevél már városként említi. Az első privilégiumát 1347-ben Nagy Lajos királytól kapta. A kiváltságlevél lefektette a település bányászati rendtartását is.
A későbbiekben Zsigmond király és a Hunyadiak is megerősítették a kiváltságokat. 1523-ban II. Lajos szabadalomlevelével, a város bányaművelő lakosait minden adó fizetése alól fölmentette. 1601-ben Rudolf, 1690-ben pedig I. Lipót ismét többféle kiváltságot adományoztak a városnak, melyeket Mária Terézia 1741-ben, I. Ferenc pedig 1791-ben erősítettek meg.
Felsőbánya eredetileg a szatmári várhoz tartozott s így királyi birtok volt. A XV. században Lazarevics István szerb despota, majd rokona, a szintén szerb Brankovics György lett a város ura, később a Hunyadiak majd a mohácsi csata után Szapolyai János vette birtokába a bányákat. 1568-ban a felsőbányai kincstári bányákat és egyéb állami haszonbéreket Dobó István kapta. 1583-ban Rudolf császár és magyar király Felsőbányát Nagybányával együtt Báthory István lengyel királynak és örököseinek adományozta. 1624-ben a bányatelepeket Bethlen Gábor megkapta meg, majd III. Ferdinánd az egész bányakerületet I. Rákóczi Györgynek és utódainak engedte át. 1689-ben Felsőbánya városa bányatelepei a magyar kincstárhoz kerültek. 1800-ban összesen 46 bányatársaság volt Felsőbányán és 344 magán bányatelek.
A város az 1848–49-es szabadságharcot 18000 forinttal és 65 katonával segítette.
A település a trianoni békeszerződésig Szatmár vármegyéhez tartozott. 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett. 2006-ban megyei jogú város lett. A 2007-es bányabezárással több évszázados hagyomány szűnt meg.
Lakossága 1910-ben: 4422 lakosból 4149 magyar, 230 román, 19 német
Lakossága 2011-ben: 10 633 lakosból 7177 román, 2384 magyar, 320 roma
Érdekességek
Hunyadi János 1452-ben személyesen is járt a városban. Ekkor a templom orgonája annyira megnyerte tetszését, hogy azt megvette és Zólyomba szállíttatta. Kárpótlásul és vételárként a város minden arany- és ezüst-bányáinak haszonbérét (tizedét) a templomnak ajándékozta. E teher alól az említett bányákat csak a XIX. század közepén mentették föl. Ez a pénzalap megteremtette 1773-ban a római katolikus plébánia, 1848-ban a Kálvária-kápolna, 1858-ban a Mária-templom és 1890-ben a Zárda építését.
1661-ben a török Nagyvárad elfoglalása után, seregével a gazdagnak híresztelt bánya-városok ellen nyomult. A veszély elhárítása céljából Felsőbánya Nagybányával szövetkezett, a két városért 10 000 tallér váltságdíjat ajánlott fel. Ily módon menekült meg a két város a török seregtől.
A felsőbányai városháza 1733-ban épült. Eredetileg bányahivatal működött benne.
A Bánya-hegyen található a Kék-tó, mely az 1920-ban történt bányaomlás után keletkezett, gyönyörű zöld színét a kőzetek vas- és rézszulfát tartalmáról kapta, de bizonyos meteorológiai és fényhatásokra is kék színben tündököl.
1922-ben megalakult a Felsőbányai művésztelep, mely sok művészt inspirált alkotómunkára. 1923-ban a nagybányai István-szállóban állították ki először a felsőbányai művésztelep több mint száz festményét, így Aba Novák Vilmos vagy Tibor Ernő műveit.
A fizélyt egy ritka ezüst-ólom-antimon szulfid ásvány. Fizély Sándor felsőbányai bányafőtanácsos, az ásvány felfedezője tiszteletére nevezték el. Fontos lelőhelye Felsőbánya volt.
Utcatörténet
A fővárosi Felsőbánya utca a XVII. kerületben, Rákoskeresztúron található, 1954 óta viseli az erdélyi település nevét. Előzőleg Szabadság utca volt a neve. A Felsőbánya köz a Felsőbánya utcából nyíló zsákutca, 1996-ban kapta a nevét.
