Bár nem új ötlet az erzsébetvárosi bulinegyed rebrandelése, a pandémia nyomán előállt helyzet gyorsíthatja az átalakulás folyamatát. Elek Imolával, a Kőleves és Zsendovits Ábellel, a Szimpla tulajdonosaival, valamint a kerület önkormányzatával beszélgettünk.
„Márciustól májusig bezártunk. Kiszállításra tértünk át, ami semmilyen szinten nem kifizetődő. Aki erre építette az üzleti modelljét annak be tud jönni. Májustól láttunk egy növekvő tendenciát, de most, hogy csukva a határ, érezhető a forgalmunk csökkenése” – ismerteti Elek Imola.
„Nagyon lassan pörögtünk fel; az első napon (az újranyitás után – a szerk.) százan voltak. A COVID előtt hétezer volt az átlag látogató” – osztja meg Zsendovits Ábel az újranyitás tapasztalatait. Ez volt számukra az év legdrágább szakasza. „Mai ésszel talán mostanáig nem nyitottam volna ki” – teszi hozzá. Öt jó nyári hét után, határzár közpette sem a Kőlevesnél, sem pedig a Szimplánál nem látják rózsaszínben a közeli jövőt, amiről nem tudni pontosan, mit hoz. Az azonban eldőltnek látszik, hogy az önkormányzat bulinegyed helyett a kulturális negyedben látja a továbblépés lehetőségét.
Pénz és helyi közösség kell
„Nem szeretem a bulinegyed és a romkocsma kifejezést. Rásütődőtt, degradáló, nem hozza ki az értékeit és sokszínűségét ennek a történetnek. Nagyon szurkolok a kulturális negyednek, de ehhez is, mint a háborúhoz, pénz kell!” – fejti ki Zsendovits Ábel. A pénz mellett hiányolja a helyi, erős identitású közösségeket. Szerinte a „túlárazott lakásállomány” ötödében laknak helyiek, újonnan érkezők nincsenek.
„Megértem azt a fiatal párt, amelyik a nagyitól megörökölt 40 négyzetmétert átváltja egy dunakanyari kisházra, onnan ingázik és más életminőséget kap” – mondja.
Az üres lakásállományt szerinte fel lehetne ajánlani képzőművészeknek, vagy hajléktalan zenészeknek: „Itt egy bérház, lakjatok ott, ahol dolgoztok!” Jó iránynak tartja a forgalomcsillapítást. „Minden az utca szintjén dől el. Az elején persze anyáznak, majd jön a felismerés, hogy ez így mindenkinek jó. Rendben, nem tudok megállni a szupermarketből jövet a zsugorvízzel a ház előtt, de sokkal jobb az életminőségem, ha le tudok lassulni, sétálni, fölnézni. Nagyon remélem, hogy ez jön” – mondja. Szerinte a jövőben sok új dologra lesz még lehetőség: „Egy kis vérfrissülés mindig jót tesz. Az más kérdés, hogy ez így iszonyat drága, nem így kellett volna történnie. Harmadolódott az éjfél után nyitva tartó helyek száma, nincs miért nyitva tartani. Nem tudom, mikor lesz egy új felvirágzás, amikor progresszív újítók lepik az üres helyeket, egyelőre nincs ember, aki ráfordul egy üres üzlethelyiségre” – osztja meg kétségeit.
Ne csak rásüssük a bélyeget!
„Az a mennyiségű turista már élhetetlen volt. Nem tudtunk megbirkózni velük. Köszönjük szépen, ezt nem kérjük. Annak idején a Kőleves sem arra nyitott, hogy van itt egy bulinegyed. Mi előbb itt voltunk, de a bulinegyedet részben sajnos mi is teremtettük” – ismeri el Elek Imola.
Egyetért a kulturális negyed elképzeléssel, különösen, hogy a Kőlevesben és a hozzá tartozó Mika Tivadarban amúgy is mindig nagyobb hangsúllyal szerepeltek a kulturális programok. A vendégkörüket is igyeztek megválasztani: „Mi ki is írtuk: No stag parties! – idézi. „Ne csak rásüssük a bélyeget, hogy ez kulturális negyed, hanem rendeletekkel segítsük a létrejöttét” – javasolja. A majdani éjfél utáni (A járványhelyzetre tekintettel átmenetileg este 11-kor mindenkinek be kell zárni – a szerk.) nyitvatartást szabályozó rendelet ebbe az irányba mutatna, de Elek Imola szerint nem minden pontja egyértelmű, lehet még finomítani. Így például a zajszűrésre beltéren alkalmazott ajtókból és függönyből álló zsiliprendszert hogy lehet a rendeletnek eleget téve kerthelyiségben is megépíteni? Elek Imola szerint az egyedi karakterű helyek túlélési esélyei lehetnek jobbak. „Nagyon bízom benne, hogy mi túléljük, de itt fejlesztési tervek is vannak” – mutat a kerthelyiség utcafrontja felé, ahol a telek tulajdonosa hotelt tervez. Elek Imola attól tart, hogy a kert „bohém, kicsit zűrös állapota” eltűnhet. „De mi ezt szeretjük, ez a fal, ami előtt ülsz, borzalmasan néz ki, de ez valahol koncepció, ha már romkocsmának becéznek minket” – mutat egy jellegzetességükre.
Minden adottság megvan
„Erzsébetváros sokkal több annál, mint egy közép-európai olcsó tömegturizmusra építő bulinegyed, ahol pár száz euróból bármit meg lehet csinálni” – tájékoztatott a kerület önkormányzata. Elismerik: nem szándékuk a szórakoztatóiparban is érdekeltek ellehetetlenítése, a „negatív kínálati elemeket” szeretnék moderálni.
„Az utóbbi időben sokat beszélgettünk vendéglátó vállalkozások tulajdonosaival, dolgozóival. Egybehangzóan kijelentették, hogy örülnének egy igényesebb, kulturáltabb, könnyebben kezelhető vendégkörnek” – teszik hozzá.
„A kulturális turizmus nem csak a magaskultúráról szól. Népszerűek lehetnek a kortárs művészetek, art cafék, Erzsébetváros tűzfalfestményei, a helyi gasztronómia, a kerület sajátos hangulata (zsidó negyed, kulturális negyed), a helyi lakosok életmódja, az épített örökség” – definiálják a célokat. A fantáziát a kreatív, innovatív, gondolkodó közösségekben – startupperek, coworking irodák, kreatív hubok, filmprodukciós ügynökségek, művészlakások – látják, akik az üres helyiségeket igényes közönséget vonzó szolgáltatásokkal töltenék meg” Így terveik szerint létrejöhet egy olyan „innovatív kreatív negyed, amihez Erzsébetvárosnak minden adottsága megvan.”
