Ki tudja kapásból, melyik a Nagykörút legrégebbi épülete? Na és a legkisebb? Elindult a Nagykörút közösségi tervezése, így most hétről hétre mi is beleássuk magunkat a történetébe, megnézzük, melyik korban hogyan és mire használták a város lakói, mi az, amit szeretünk benne, és mi az, amin esetleg változtatnánk. A Körút pesti, 4 kilométeres szakaszának ezernyi arca van, hihetetlenül változatos épületek, funkciók kerültek egymás mellé az évszázadok során – mi most ezek közül is kirívó „legeslegek”-nek eredtünk a nyomába.
Bartha Dorka írása
A legidősebb matróna:
A nagykörút és az Üllői út sarkán magasodó sárgás tömb már a külleme és méretei alapján is feltűnően elüt a környezetétől. A Hild József tervezte klasszicista kaszárnya 1846-ra készült el, és sokáig ez volt az otthona a Mária Terézia korában alapított, róla elnevezett 32. Honvéd Gyalogezrednek, amelyet Pest, majd Budapest „házi ezredének” is neveztek.
Az épület annyira megkerülhetetlen volt, hogy amikor az 1870-es évek elején a Körút nyomvonalát kijelölték, azt részben az is meghatározta, hogy ezt az épületet se elbontani se más irányból kikerülni nem lehetett. A helyszín az 56-os forradalomban, akkor mint Kilián laktanya, szintén nagyon fontos szerepet kapott, itt alakult meg a forradalom Nemzetőrsége, és ez volt az ellenállás egyik fő bázisa.
A 20. század második felében lassan elvesztette katonai szerepét, és ma már mint nagyon vegyes funkciójú épület keresi a helyét – egyenlőre sikertelenül – a városi szövetben. Az elmúlt években városi pletykák szintén felmerült az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) ide költöztetése is, miután el kell hagyniuk a budavári palotát, ám a könyvtári szakma szerint teljesen alkalmatlan erre az épület. Ha már tudjuk, mi a legrégebbi épület, vajon melyik a legmodernebb? Ehhez nagyon szemfülesnek kell lennünk, hiszen amíg a laktanya szinte kiböki a szemünket, ez elsőre szó szerint láthatatlan annak, aki a felszínen suhan.
Az ifjú titán:
Nem másról van szó, mint a Rákóczi téri metró megállóról, amely 22 méterrel a föld alatt található. A 2014-ben megnyitott 4-es vonal minden állomása a hazai kortárs építészet remeke, nem egy közülük több nemzetközi díjat is besöpört.
Így a Rákóczi térin is bőven találunk érdekességeket, és a kortárs játékossága sem hiányzik. Az első pillantásra kissé futurisztikus, szürke-ezüst színvilágú állomás némi poppos, 70-es évek hangulattal valójában egy komoly, a nemzeti emlékezetet is a térbe szövő állomás. A névadóhoz hűen a Rákóczi család birtokainak neveit láthatjuk a betongyűrűbe öntve, illetve az állomás színvilága is piros-fehér-zöld. Az állomás unikális elemei még a hatalmas fémcsövek, melyek a felszínről egészen a peronszintig vezetik le a természetes fényt.
Kicsi, de szerethető:
Ha a Körút legapróbb épületét keressük, akkor elsőre úgy érezzük, bajban vagyunk, hiszen ki tud ennyi, viszonylag hasonló és azonos korban épült bérházat összehasonlítani, hogy kiderüljön, melyik is a legkisebb? Lessük azt, hogy az emeletek száma hol megy három alá? De ki tudja, a homlokzat mögött mi rejtőzhet… Úgyhogy egy elegáns huszárvágással kicsit szétnéztünk az utcán is, és itt azonnal feltűntek egy lassan letűnt kor hírmondói, a virágos bódék.
Hogy miért letűnt kor? A régi budapesti képeket nézegetve hamar feltűnik, hogy mennyi ideiglenes kis építmény volt anno az utcákon, trafikok, újságosok, tejkimérések – mára ezek nagy része eltűnt, csak a virágosok tartják magukat rendületlenül. Ha már ezeket az illatozó apróságokat megtaláltuk, vajon azt is el tudjuk dönteni, melyik is a leghatalmasabb épülete a Körútnak?
A nagyvilági francia:
Itt sem olyan könnyű a válaszadás, hiszen minden nézőpont kérdése. De talán mindent összevetve mégis a Nyugati pályaudvar emelkedne ki győztesként. Igaz, hogy az üvegcsarnoka csak 25 ezer négyzetméter, míg a már említett laktanya ennél picit nagyobb, ám ne feledjük, hogy a pályaudvar területe azért túlnyúlik magán a csarnokon, és a kapcsolódó épületeivel és új peronjaival már egy elég tekintélyes méretű komplexum.
A pesti büszkeség egy-két logikai bukfenccel ugyan az Eiffel-tornyot is megálmodó párizsi Gustave Eiffelt tette meg itt is a a tervezővé, ám a ez némiképp csúsztatás: a konkrét terveket nem ő, hanem August W. De Serres készítette, illetve a csarnokáthidaló vasszerkezetet tervezte egy, az Eiffel irodájában dolgozó mérnök. Az épület ugyan most a már nagyon időszerű felújításán esik át, de hamarosan újra régi pompájában csodálhatjuk meg.
A legendává vált fényűző reklámfogás:
„I want to wake up in a city that never sleeps”, búgja Liza Minelli majd Sinatra is, és a cseppnyi, budapesti New York is egykor valóra váltotta az itt megfordulók hasonló álmait. A legendás kávéházról és az itt zajló irodalmi életről már írtunk, amikor a Nagykörút egykori pezsgő, éjjel-nappal nyüzsgő kávéházairól írtunk.
Maga az épület a New York életbiztosítási társaság palotájaként épült, és mint ilyen a reklámüzenete is fontos volt. Bár a társaság hamar megbukott, az ügyfelek bizalmának elnyerését célzó nagyvonalú épület és kávézó megmaradt, a pestiek nagy örömére és fényes karriert futott be. Mai, felújított állapotában méltón pályázhat a Körút legelegánsabb épületére.
A megkopott primadonna
A Körút a város egyik legforgalmasabb útvonala, a csomópontjain naponta akár százezrek áramlanak keresztül. Ha már a fényűzésről beszéltünk, megkerülhetetlen hogy a leginkább felújításra szoruló környékéről is beszéljünk. A Blaha Lujza tér nem mindig volt olyan mint ma, hogy akinek erre van dolga, siet, hogy mihamarabb átjusson rajta – amíg állt a Nemzeti Színház, az is emelte a fényét, és kifejezetten előkelő környéknek számított.
Még utána is, a metró átadását követően is nagy gondot fordítottak arra, hogy a szocialista korszak presztízsberuházása valóban jól mutasson a városlakók szemében. Ám mégis, a kissé elárvult tér lassú leromlása elkerülhetetlen volt, a közepén ma parkoló van, a felújítás miatt jórészt lezárt Corvin Áruház körül építési terület alakul ki – összességében nem egy kellemes városi tér, a forgalom is hatalmas, utcabútorok alig vannak, még a régi mozaikos szökőkút is elárulva várja, hogy sorsa jobbra forduljon.
A felújítása már hosszú évek óta tervben van, ám a munkálatok megkezdését nehezíti, hogy önmagában nem lehet nekiállni csak a tér átalakításának, szükséges az egész környezetének, forgalmi kapcsolódásainak az újragondolása is.
Egy kis mediterrán életérzés:
A Körút sok tekintetben legfurcsább épülete az Oktogon szomszédságában, a Teréz körút 13. alatt magasodó tömb. A tervezője Hauszmann Alajos volt, ám az épület homlokzata nem az amúgy zseniális építész egyedi elképzeléseit tükrözni, hanem egy egykori Toszkán nagyúr ízlését. Ugyanis a Batthyány család megrendelésére elkészült épület a firenzei Palazzo Strozzi többé-kevésbé hű mása, persze a pesti viszonyok közé szabva.
Az eredeti épületet a 15. század végén kezdték el építtetni, azzal a nem titkolt céllal, hogy a Strozzi család így is demonstrálja, hogy a rivális Medicieknél fényűzőbb palotát képesek építeni. Az a történet aztán nem ért jó véget a család számára, hiszen végül a megerősödő Mediciek csúnyán leszámoltak velük a hatalmi harcokban, de szerencsére a budapesti verzió békésebb és boldogabb emlékeket őrizhet, hiszen itt működik a kerület házasságkötő terme is.
Út a végtelenbe
A pesti oldalt félkaréjban átszelő körútnak természetszerűleg rengeteg metszéspontja van a városból kivezető utakkal, de ezek közül is méltán a legek közé emelkedik az Üllői úttal való találkozása. És hogy miért? Hiszen az egykori Szolnokra vivő út a város leghosszabja, a házak számozása egészen 873-ig megy el – öt kerületen és 15 kilométeren keresztül húzódik. Ha már a leghosszabb keresztutat megmutattuk, úgy illik, hogy a legrövidebbekről is szót ejtsünk. A Kölcsey és Békési utcák fura V-alakban futnak össze (amúgy itt található a város legnagyobb, ma már megkopott tükörtojása is) és a túloldalon a Rákóczi térben folytatódnak.
