A dán várostervezők már generációk óta prioritásként kezelik, hogy olyan infrastruktúrát hozzanak létre, aminek köszönhetően a gyerekek akár egyedül is elbiciklizhetnek az iskolába. Az eredmény? Nem csak közösségibb, vidámabb és egészségesebb gyerekek, hanem közösségibb, vidámabb és egészségesebb felnőttek.
Klaus Bondam cikke a Guardian-ben jelent meg, ahol egy teljes hetet szenteltek a városi kerékpározásnak. A szerző a Dán Kerékpáros Szövetség igazgatója, és a Dán Kerékpáros Nagykövetség tagja. A cikket Huszár Judit fordította, Halász Áron szerkesztette a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjában. A cikk eredetileg a Magyar Kerékpárosklub honlapján jelent meg, a szervezet engedélyével közöljük.
Fotó: Dimény András / Magyar Kerékpárosklub
„Szeretek biciklizni. Fogalmam sincs miért, “- mondja a hat éves dán kislány Emilie és a vele egykorú Vilja egy új, biciklizést népszerűsítő kampányban. „Ha biciklizek, gyorsabban jutok el új helyekre” – teszik hozzá.
Még ha egy fél évszázaddal ezelőtt is voltam ennyi idős, magam is ugyanezt mondtam volna. Gyerekkoromban a biciklim maga volt a szabadság, amivel könnyedén, egyszerűen és gyorsan mozoghattam. A szülőktől való függetlenség érzését adta, hiszen nem kellett megkérnem őket arra, hogy autóval vigyenek el a barátaimhoz vagy iskolába. Csak felpattantam és már mehettem is. A gyerekkorom nem nagyon különbözött a többi dánétól.
Kutatások bizonyítják, hogy a dán népesség 99%-a kerékpárosnak vallja magát és nagyon korán, már 10 éves koruk előtt megtanulnak biciklizni. A megkérdezettek 96%-a szerint aktív lépéseket kell tennünk azért, hogy még több gyerek tehessen így.
Vajon a dán szülők felelőtlenebbek más nemzeteknél? Nem hinném. Egyszerűen arról van szó, hogy gyerekeink szabadsága a dán kultúra része. Ezért minden egyes utca és környék megtervezését azzal kezdik a várostervezők: “engedném itt biciklizni a gyerekemet?”
Connie Hedegaard, volt EU klímaügyi biztos így fogalmaz erről: “Mondhatjuk, hogy Európa választás előtt áll. Az amerikai utat szeretnénk követni, ahol a gyerekek mozgása teljesen a szülőktől függ, vagy az északi modellt, ahol a gyerekek önállóbbak lehetnek, ahol a várostervezés integrált része a szabad mozgásukat lehetővé tevő infrastruktúra? Én tudom melyiket választanám.”
Egyszerű titka van az északi modellnek: centiméterre megtervezett, elválasztott kerékpársávokat építenek a forgalmas utakra. A nagyobb kereszteződések forgalomirányító lámpáinál az autós stopvonalat a kerékpársávétól hátrébb húzzák, hogy a kerékpározók jól láthatóak legyenek. Az elsőbbség meg nem adásából fakadó baleseteket elkerülendő a biciklisáv lámpája vált hamarabb zöldre, a mellékutcákból érkezőket pedig az elsőbbségadás kötelező táblát imitáló, sűrű cápafogakhoz hasonló felfestések késztetik megállásra. A legtöbb helyen a biciklisávok és járdák a kisebb mellékutcákban is folytatódnak, így mutatva, hogy a gyalogosokat és a kerékpárosokat részesítjük előnyben.
Ahogy azt szinte mindenki tudja, Dániában nagyon erős a biciklis kultúra. Egy felmérés szerint a munkába, iskolákba, egyetemekre megtett utak 41%-a egész évben kerékpárral történik.
A városban mindenütt láthatóak kisgyerekek teherhordó biciklikben, akik 6-7 évesen már saját járművön tekernek a szüleik mellett.
Forrás
Meggyőződésem, hogy dán kerékpáros kultúra sarokköve, hogy a gyerekek is bicikliznek.
A tanárok és a szülők is támogatják a biciklizést, mert az jót tesz a gyerekeknek. A Dán Egészségügyi Hatóság felmérése szerint az iskolába és onnan haza vagy iskolaidő utáni programokra rendszeresen bicikliző tanulók magabiztosabbak, barátkozóbbak, önállóbbak, jobban bírják a stresszt, hatékonyabban koncentrálnak, vidámabbak, egészségesebbek és kevésbé fogékonyak az életmódból adódó betegségekre. Ez az a jövő, amit a gyerekeinknek szeretnénk – és amit jó lenne a felnőttek számára is elérhetővé tenni.
Mindezt a célt biciklizhető városrészek létrehozásával érhetjük el, utcáról utcára összekötve az infrastruktúrát, hogy biztonságosan elérhetővé tegyük az iskolákat. 15-20 éven belül egy új kerékpáros generáció nőhet majd fel az egyre fejlődő infrastruktúrán.
A döntéshozók részéről türelemre és – ami a legfontosabb – politikai elkötezettségre van szükség a beruházásokhoz szükséges források folyamatos biztosítása érdekében.
Dániában a biciklis közlekedés segít javítani a közegészségügyet, csökkenti a széndioxid kibocsátást és a zaj-, valamint a levegőszennyezést. Jobb és élhetőbb városi környezethez járul hozzá, ahol az emberek nem csak autóüvegen keresztül látják egymást. Nem utolsó sorban pedig a biciklik jóval kisebb helyet foglalnak az autóknál.
Városlakóként arra kell bíztatnunk a várostervezőket, hogy vegyék számításba a gyerekek önálló mobilitásának lehetőségét.
Ahogy Jan Gehl várostervező és építész mondta: “Már egészen kicsi kortól fontos emberi tulajdonság tud lenni a szabad mozgás lehetősége.”
Engednéd a környezetedben kerékpározni a gyereked? Ha nem, akkor az egy veszélyes és bizonytalan környezet, ahol nem csak a gyerekek, a legtöbb felnőtt sem fog biciklizni.
