Hogyan lehet úgy berendezni egy elegáns lakást, hogy az harmóniában maradjon nem csak a ház, de az utca, a városrész, sőt, akár az egész város hangulatával is? Pataki Judit lakberendező új könyvében ilyen munkákat mutat be.
Zubreczki Dávid írása.
A Padok és pamlagok – Enteriőrök Pesten és Budán könyv címe többünket is megtréfált. Én az alcímről egyből egy 19. századi lakásbelsőkről szóló tanulmánykötetre asszociáltam, míg szerkesztőnk, Tomi, akinek csak a főcímet küldtem el, azt írta: „az volt az első gondolatom, hogy milyen csodálatos cím ez valamihez, ami nyilvánvalóan a városban élő hajléktalanokkal foglalkozik”.
Egyikünknek sem volt igaza. Ráadásul, a meglepetések a könyv kézhezvétele után is folytatódtak. Ahogy kinyitottam, egyből egy gyönyörű kétoldalas fotó fogadott a budapesti panorámával. Lapoztam kettőt, ott is szép házakat, hangulatos utcákat láttam kívülről. Hát hol vannak itt a beígért enteriőrök? Egyáltalán miről is szól ez a könyv?
Nos, a szóban forgó kötet Pataki Judit, lakberendező portfóliójába nyújt betekintést. Nagyon rázós műfaj az ilyen „céges kiadvány” – tudom, én is dolgoztam idén egy hasonlón. A célja a munkák összegzése, és persze az, hogy megmutassa a jövőbeli megrendelőknek, mit is tud az alkotó. Mivel negatív kritikák az ilyen kiadványokban nem nagyon szerepelhetnek, nagyon ügyesnek kell lenni a szerzőnek, hogy a végeredmény többet nyújtson egyszerű termékkatalógusnál. Hogy olyan könyv születhessen, amelyet az is élvezettel vagy akár haszonnal forgathat, aki egyáltalán nem tartozik a megrendelői körbe. Pataki Juditnak ez tökéletesen sikerült.
Merthogy a könyvet ő maga írta.
Ingoványos terep ez is, mert sokan vannak meggyőződve arról, hogy a legjobban maguk tudják bemutatni saját munkáikat, de ez csak keveseknek sikerül. Ám itt a szerző biztos kézzel, jó stílussal, olvasmányosan vezet minket végig a városon. Igen, a városon, mert ez a kiadvány azzal válik egyedivé, hogy nem csak a lakásbelsőkkel, vagyis a tulajdonképpeni munkákkal foglalkozik, hanem a tágabb környezettel is.
A fejezetek az adott városrész bemutatásával kezdődnek. Hangulatokat, történeteket, embereket és látnivalókat ismerünk meg ezeken az oldalakon. Aztán befordulunk egy utcába, és a mese folytatódik az ott látható dolgokkal, majd elérkezünk a házhoz, amelynek természetesen szintén saját története van. Végül belépünk a szóban forgó lakásba. Ezt a hangulati utazást pedig a képek is végigkövetik.
Ezek a képzeletbeli séták nem pusztán dizájnelemek, vagy öncélú felvezetők a munkák bemutatásához, hogy vaskosabb lehessen a könyv.
Nagyon fontos szerepük van. Egyrészt valóban visszaadják a lakások hangulatát, hiszen a teljes élményhez az odaérkezés, a belépés is hozzátartozik. Másrészt Pataki Judit tényleg merít a városrész, az utca, a ház adottságaiból: igazodik azokhoz, alázattal figyelembe veszi a tulajdonságaikat, de ki is használja azokat a lehetőségeket, amelyeket a környék kínál. A lakások nem az alkotó egyéniségéről szólnak, még akkor sem, ha tetten érhető rajtuk a stílusa. Ezek ugyanis nem kiállítóterek, hanem otthonok.
Olyan lakások, amelyekben jó élni. Nincs szinte semmi olyan ezekben a terekben, amelyekkel ne találkozhattunk volna már máshol. De a lakberendezés lényege nem egy „műalkotás” létrehozása, vagy valami olyan felfedezése, amit más még nem talált ki. A cél a tökéletes harmónia megalkotása, amiben az ismerős elemek nem hátrányt jelentenek, hanem épp ellenkezőleg, fokozzák az otthonosság érzetét. Ugyanakkor mindegyik más, mindegyik tükrözi a lakberendező és a megrendelő személyét, na és persze a környezetét – mint arról már szó esett.
Nem véletlenül fontos eleme szinte mindegyik lakás berendezésének az a „kép”, amit az ablakon keresztül látunk.
Az öt tágan értelmezett városnegyed mellett belefér kakukktojásként Budakeszi is, és összesen 14 lakás bemutatása. A szerző szerint a műfaja tulajdonképpen városnéző séta, amely azonban olyan helyekre is elkalauzol, ahová nem szoktak bejutni a turistacsoportok: magánlakásokba. De hát miért is tennék? Mi érdekes van egy lakásban?
Pedig a város nagyját pont ez a terület jelenti: a lakásoké, amelyeket csak néhányan ismernek, és amelyekből, mint kis mozaikokból összeáll Budapest. És egy-egy ilyen pici mozaik önmagában is jókora séta. Nem csak a lakberendezés folyamatának van története, hanem az egyes tárgyaknak, meg az egyes tárgyak alkotóinak és így tovább. A szerző ráérősen, derűsen és lebilincselően tart tárlatvezetést. Sugárzik belőle, hogy szereti a lakásokat, a várost és a munkáját.
A kötetet igazán erős képanyag kiséri, ami elsősorban Darabos Györgynek köszönhető, aki Pataki Judit állandó munkatársa. Könnyen lehet, hogy kettejüknek egyformán nagy szerepe van abban, hogy az eltérő enteriőröket „közös nevezőre” hozták a könyvben. A szakmai alaposságot pedig a szaklektor, Götz Eszter neve garantálja, aki az egyik legjobb nevű építészeti szakíró Magyarországon.
Merthogy a könyv nem csak a végeredményt mutatja be, de kicsit a szakmába is betekintést nyújt. A színes album végén alaprajzok, további irodalom és több belsőépítészeti téma kifejtéséről is olvashatunk a rejtett fényektől a bontott tégla alkalmazásán át a bioetanol kandalló beépítéséig.
Nem, ezek nem szakmai útmutatók. Senki nem fog ez alapján a könyv alapján tapétázni vagy gipszkarton falat építeni. De esetleg elgondolkodik a lehetőségen, inspirációt merít. Bennem például felmerült, hogy talán az évek óta felszámolhatatlan rumlinak véget tudnék vetni a lakásomban, ha átrendezném? A környéket elég jól ismerem, már csak a lakás van hátra…
