Budapest déli részén, a Csepel-szigeten van pár láthatóan mesterségesen ásott öböl. Mindenki látta őket a térképen, van, aki azt is tudja, hogy a legendás Szabadkikötőhöz kötődnek, de alig van olyan budapesti, aki járt volna ezen a Belváros méretű területen.
Fotók, szöveg: Kovács Tamás
Az, hogy a világvárossá váló Budapest déli részén valahol szükség lenne egy óriási raktározási, rakodási bázisra, ahova hajón, vasúton, közúton tud érkezni az áru, ami ekkor legfőképpen gabonát jelentett. A város déli részén ilyen intermodális és kombinált fuvarozási csomópont már jó ideje létezett (csak persze nem ilyen nyakatekerten mondták), sőt az Alföld irányából érkező áru évszázadok óta itt kötött ki (nem csak szó szerint: ide hajtották a marhákat is, itt zötyögtek be a szekerek Pest felé). Történelmi előzmény tehát volt bőven.
A tervezést azonban csak Fiume elvesztése után követték tettek: az ország nem maradhatott komolyanvehető méretű kikötő nélkül! Az építésről a Főváros Levéltára oldalán jelent meg nem rég egy írás rengeteg képpel és adattal, így itt most ugorjuk ezt az időszakot, helyette inkább egy képgalériával szeretnénk kedvet csinálni a kikötő felkereséséhez.
Lehet, elsőre elvetemült gondolatnak tűnik, hogy az ember csak úgy, szabadidejében felkeressen egy kikötőt, de egyrészt nem túl nagy a kockázat (a Boráros tértől kevesebb, mint 20 perc alatt oda lehet érni busszal még most, hévpótlás idején is, kerékpárral meg még rövidebb idő alatt a kikötő bejáratánál lehetünk), másrészt Budapestről ki se mozdulva érezhetünk át valamit a tengerparti városok kikötői világából. Sós tengeri levegőt persze senki ne várjon.
A képekre kattintva galéria nyílik.
A Szabadkikötő élete persze nem csak játék és mese: a második világháború alatt, Budapest bombázásakor a kiemelt célpontok közé tartozott, komoly sérüléseket szenvedett. – De ez már egy másik cikk témája.
1943. A képeken felfele van dél. (Fotó: Fortepan/USAF) 
1944., egy bombázás a bombázóról fényképezve (Fortepan/ National Archives)
