Ha egy kosztümös filmhez le kell csekkolni, hogy egy pesti utcasarok hogyan festett a hatvanas években, hogy pontosan hány szögletesek is voltak az újságosbódék a harmincas években, hogy milyen tapéta dívott a hetvenes évek presszóiban, vagy akár az a kérdés merül fel, hogy mivel érdemes kitakarni egy Demszky-karót, a látványtervezők elsőként archív fotók között kutatnak, amihez gyakran használják a Fortepant is.
Írta: Bujdosó Bori | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A játszma – 60-as évek az Újlipótban
A sztori titkos, de annyit tudunk, hogy Fazakas Péter A játszma című filmje 1963-ban játszódik, és a tíz éve bemutatott A vizsga központi figurái térnek benne vissza Hámori Gabriella, Nagy Zsolt és Kulka János alakításában. A decemberben mozikba kerülő filmet jelentős részben az Újlipótvárosban forgatják, ahol látványszempontból a fő feladat a mai utcaelemek eltüntetése, illetve a többségében 30-as, 40-es években épült házak köré minél több olyan tárgy elhelyezése, ami azt támogatja, hogy egy 60-as éveket idéző közeg jöjjön létre.
Vinnai Petra, a film látványtervezője vezet végig a munkafolyamat főbb lépésein:
„Az utcajelenetekhez a kutatómunka kezdetén végignéztünk rengeteg korabeli fotót. A Fortepanon lehet olyan kulcsszavakat használni, mint például »újságosbódé«, »telefonfülke« vagy »postaláda«, ilyenekre konkrétan rákerestünk, hogy ötleteket merítsünk.”
Így találták meg a filmben látható telefonfülke eredetijét is. „Ha nincs gyártmányterv, akkor nehezebb reprodukálni egy tárgyat, ilyenkor segít, ha minél több jó fotó van róla. Ezek alapján a rajzoló gyártmánytervet készít, az építészet pedig előállítja.” Persze egy telefonfülkénél nem kell az utolsó szögig mindennek autentikusnak lennie, nyilván a praktikum és az ár is fontos szempont. „A telefonfülkét fémből és fából építettük meg, de üveg helyett plexit használtunk, mert a hajlított elemeket abból egyszerűbb elkészíteni.” Több részleg működik együtt az összhatás eléréséhez: a végén a berendezők korabeli telefont és telefonkönyvet helyeztek el a fülkében, a technikusok pedig világítást szereltek bele.
Petra tapasztalata szerint meglepően részletes információkkal tud szolgálni a fotóarchívum:
„Az utcai jelenetekhez sok kis üzletet berendeztünk, köztük fodrászt, csemegeboltot, cipőboltot, és ezek megjelenéséhez, cégéreihez is használtuk a Fortepant. Megdöbbentő volt, hogy még a kirakatok berendezéséhez is tudtunk onnan anyagot gyűjteni.”
A film egyik jelenetéhez újra a helyszínre kellett varázsolniuk egy ma már nem létező, nagy méretű szobrot, Steinmetz Miklós szovjet százados emlékművét, ami a rendszerváltásig Budapest és Vecsés határán állt. Petra és munkatársai ehhez is segítségül hívták a Fortepant: „Nem tudtuk megszerezni a szobor eredeti terveit, ezért a méretét, elhelyezkedését és a környezetét is korabeli fotók alapján rekonstruáltuk. Ezekből kiindulva megépítettük az alapzatot, de a szobrot majd az utómunkában, számítógépes grafikával »építik rá«.”
Budapest Noir – kávéházi hangulat és fasiszta fenyegetés
Az 1936-ban játszódó Budapest Noir hírlapíró főhősének, Gordon Zsigmondnak (Kolovratnik Krisztián) az Abbázia kávéház a törzshelye, ami valójában az Oktogonon volt, de Gárdos Éva filmjében a Ferenciek teréhez közeli Centrál Kávéházban teremtették újra. A főhőst többször látjuk a kávéházba bemenni és onnan távozni, így nemcsak a homlokzatot kellett az egykori Abbáziáéhoz hasonlóvá alakítani, hanem a mai utcai elemek elfedése is elengedhetetlen volt.
A film látványtervezője, Pater Sparrow meséli: „A Centrál oldalában, a Cukor utca sarkán áll egy fémoszlop térfigyelő kamerával, oda kifejezetten azért gyártottunk egy megfelelő magasságú hengeres hirdetőoszlopot, hogy azt eltakarjuk. A Demszky-karókat elvileg ki lehet szedni és vissza lehet tenni, de ez sok pénzbe kerül, így azokat is inkább eltakartuk kőhatású oszlopokkal. Az eltüntetést így lehet összekötni a korábrázolás erősítésével.”
Elárulja, hogy az utcaszinttől jellemzően 2,5 méter magasságig tartott a felségterülete: „Ha valami a föld szintjén van és a színész mozog előtte, mint a hirdetőoszlop esetében, akkor általában olcsóbb, ha ténylegesen odateszünk valamit. Ha magasan van, nehezen megközelíthető helyen, vagy nagy felületről van szó, akkor általában inkább VFX-et, digitális vizuális trükköt használunk.”
Részben fortepanos fotókra támaszkodtak akkor is, amikor meg kellett tervezni Gordon munkahelyének, Az Est című – akkoriban valóban létező – lap szerkesztőségének homlokzatát, és a belülről megvilágított hirdetőoszlopok reprodukálásához, a hatszögletű újságosbódékhoz, a több helyszínen felbukkanó telefonfülkékhez és utcai jelzőtáblákhoz is archív fotókat vettek alapul.
Az 1936-os évhez nem mindig ragaszkodtak mereven:
„Az adott évnél korábbi elemek általában bekerülhetnek a filmbe, későbbiek nyilván nem nagyon. De előfordult, hogy csaltunk egy kicsit, a Kodály Köröndöt valójában csak ’38-ban nevezték át Hitler térré, de nálunk a földalatti megállóját már így hívják, mert a rendező dramaturgiailag ezt tartotta jobbnak.” Hozzáteszi, hogy „a Fortepant a berendezők, kellékesek is használták. Tenki Réka fotóst játszik a filmben, az ő fényképezőgépének kiválasztásához, a sötétszoba tárgyi környezetének kialakításához is nagyon hasznos volt.”
Most Szász János Utas és holdvilág-adaptációjának előkészítésén dolgozik. „Mindig a Fortepant nézem meg először, mert évszámok és címkék szerint kereshető, ami nem minden fotóadatbázisról mondható el, és ott találni a legtöbb magyar referenciát. De külföldi fotók is vannak fent, ezért még a nagyobbrészt Olaszországban játszódó Utas és holdvilághoz is találtam képeket.”
Drakulics elvtárs – szocialista vámpírok
Ágh Márton látványtervező azt állítja, hogy igazi „Fortepan fan”, nagyon gyakran böngészi az archívumot akár szórakozásból is, és a Drakulics elvtárshoz különösen sokat merített belőle, mert a film a 70-es években játszódik, ami gazdagon dokumentált korszak a fotótárban. Bodzsár Márk vámpíros kémvígjátéka értelemszerűen sok ponton elszakad a valóságtól, de az alkotóknak épp ezért kiemelten fontos volt, hogy hiteles történelmi közegbe ágyazzák a fantasztikus elemeket.
Mint Márton mondja,
„a filmben nagyon sok helyszínt fortepanos fotók inspiráltak. Néha csak hangulatfotóként használtuk őket, mondjuk, hogy milyen volt egy egykori TSZ-ünnepség, máskor viszont egészen konkrét elemeket is átvettünk a fotókról.”
A presszódíszletben például, ahol a film elején a kémek gyakorolják a megfigyelést, a fali tapéta mintáját a dombóvári Vörös Csillag étteremben készült Fortepan-fotóról másolták, a kémfőnököt alakító Thuróczy Szabolcs irodájában pedig látható egy kissé nevetséges virág-, telefon-, és ventilátorállvány, ami meglepő módon szintén egy valós tárgy alapján készült.
A film több kulcsjelenete a Gellért Szállóban játszódik, ahol azt a lakosztályt, amelyben Nagy Zsolt figurája száll meg, majdnem ugyanolyan állapotban őrizték meg, ahogyan a 70-es években kinézett, amikor Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is laktak benne. A fal borítása és a beépített bútorok is ugyanazok, a filmeseknek csak kisebb módosításokat kellett végrehajtaniuk, például lecserélték a mai villanykapcsolókat retrósabbakra.
Egy fortepanos fotó konkrétan szerepel is a Drakulics elvtársban: Thuróczy kivetíti a Gellért szálló épületéről készült képet a kémeinek (Nagy Ervin és Walters Lili), azon mutatja meg nekik, hogy a szálloda melyik helyiségeiben, hogyan zajlik majd a bevetés.
Nem egyedi eset, hogy fortepanos fotó bekerül egy filmbe. A fiatal jelmez- és látványtervező, Torma Mária elmeséli, hogy már egy SZFE-s vizsgafilmhez is az archívumban talált egy családi fotót, amire aztán rámontírozta a film főszereplőjét is. Mostanában pedig Fazekas Máté Kilakoltatás című filmjéhez használta az adatbázist. A még bemutatás előtt álló filmről nem sokat árulhat el, de annyit igen, hogy „a filmben szereplő néni nappalijában vannak kitéve régi, bekeretezett családi fotók, amiket a háttérben látunk. Ezek közül többet a Fortepanról töltöttem le.”
Természetes fény – katonák a sárban
Ágh Márton legutóbb látvány- és jelmeztervezőként dolgozott Nagy Dénes Természetes fény című, második világháborús filmjén, amit a márciusi berlini filmfesztivál versenyprogramjában mutatnak be. A Szovjetunióban, 1942 körül játszódó filmhez használta a Fortepant és külföldi fotóadatbázisokat is.
„Csomó képen láttunk elhagyatott járműveket, amik sok-sok évig ott hevertek különböző helyszíneken. Sőt, apámnak is volt ilyen emléke egy kilőtt orosz tankról, ami a falujuk határában állt a Bakonyban, és minden vasgyűjtéskor elvittek róla valami alkatrészt, így szép lassan elfogyott.”
A Márton fotóján látható autó egy korabeli BMW, amit roncsállapotban vásárolt meg a filmhez, majd a megfelelő kinézet elérése érdekében még fel is gyújtották.
A korabeli fotókon és hadi beszámolókban rendszeresen visszaköszönnek sárban küszködő katonák is, akik szekeret, autót vagy lovat próbálnak húzni-tolni a kiépítetlen utakon. „Rengeteg kép van elsüllyedt járművekről és fekvő lovakról, amiket a katonák nem tudnak kihúzni a sárból. Ahhoz, hogy a filmbeli ló szügyig elmerülhessen a sárban, az erdei útban medencét alakítottunk ki, amit még fel is melegítettünk, hogy ne fázzon meg.”
A Heti Fortepan sorozat további cikkeit a hetifortepan.capacenter.hu címen találja. A blog a Fortepan és a Capa Központ szakmai együttműködésében valósul meg.