Hogyan lett mostohagyerek Budapest legnagyobb parkja?

Hogyan lett mostohagyerek Budapest legnagyobb parkja?

A Népliget kicsit olyan, mint a modern építészet. Sokan úgy gondolnak rá, mint valami nem túl szép, megtűrt, szocialista időkből ránk maradt, terhes örökségre. Már aki gondol rá egyáltalán. A legtöbb budapestinek eszébe sem jut, hogy létezik. Míg a Városligetbe – ha épp nincsenek háborús állapotok benne – messziről is érkeznek a látogatók, a Népligetet legfeljebb a környékbeliek ismerik. Pedig a Népliget – akárcsak a modern építészet – egyáltalán nem a szocialista időkből maradt ránk, igenis megvan a maga szépsége, és nem teher, hanem hihetetlenül értékes örökség. Ugyanis Budapest legnagyobb parkjáról van szó, amelynek ráadásul a 87%-át ma is növényzet borítja.

Zubreczki Dávid írása.

A Városliget nyomában

A Népliget megvalósításának ötlete már alig néhány évtizeddel a Városliget kiépítése után felmerült. Pecz Ármin gyönyörű, „virtuális körhinta” tervét már bemutattuk a tájépítész kétszázadik születésnapján. A terv olyan tökéletes volt, hogy az 1871-es londoni Világkiállításon ki is tüntették. Végül ugyan nem ez, hanem egy szerényebb elképzelés valósult meg, de szégyenkezni amiatt sem kellett.

1890-ben indult meg a tulajdonképpeni fejlesztés, Kulcsár Ferenc és Klenszky Vilmos tervei szerint. Először egy nagy, egész területet körbe hullámzó sétányt alakítottak ki és ennek a közvetlen szomszédságát ültették be fákkal. Egykor a városi faiskola működött ezen a helyen, szóval az „alapanyag” részben adott volt. Egy-egy idősebb hárs és zöldjuhar még ma is áll ezekből az időkből. A park akkoriban jóval kisebb volt mai méreténél, csak a Vajda Péter utca és az Üllői út közötti területre terjedt ki – ezt jól mutatja a máig megmaradt sétány íve is.

A Népliget 1944 tavaszán. Jól látható a sétány íve, és a Z alakú, gyakorlatozáshoz ásott katonai árkok. Fortepan / Magyar Királyi Honvéd Légierő

Miközben a századforduló előtt már komoly ingatlanfejlesztések folytak a Városligetben (előbb az 1885-ös országos kiállítás, majd a millenniumi ünnepségek kapcsán), a Népligetben mindössze egyetlen komoly építményt emeltek, a víztornyot. Igaz, felmerült itt is a beépítés – például a Műegyetem ideköltöztetése –, végül elvetették a tervet. Ehelyett aktívan hozzáláttak a parképítéshez.

Ilsemann Keresztély, főkertész, egy tájképi kertet álmodott a vasút kanyarulatába, melyben az organikus, lágy vonalvezetésű sétányok mellett néhány szabályos, geometrikus tengely is helyt kapott. A park funkciója is kettős lett: a hagyományos sétatér és növénygyűjtemény mellett megjelent a vendéglátás és a szórakoztatás. Tengelyében felépült a város legnagyobb vendéglője, a 400 fő befogadására képes Budapesti Nagy Sörcsarnok, mellette a vurstli, amiben aztán tényleg minden volt: bábszínház, céllövölde, varieté, kör- és hajóhinta, mozgófénykép, panoptikum, dodzsem, cirkusz, sőt, hullámvasút is. Ez utóbbi állítólag Közép-Európa legnagyobbja volt, ötperces menetidővel, neonvilágítással és a szerény, „Kárpátoktól az Adriáig” felirattal.

A Népligeti vízmű ma is álló épülete az 1800-as évek legvégén. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György fényképei

Szóval minden adott volt ahhoz, hogy a Városliget sorsát kövesse a terület, de nem így történt. Nagyszabású beépítések és a park területének folyamatos csökkentése helyett a Népliget bővítése mellett döntöttek. Ilsemann itt egészen előremutató módon arra törekedett, hogy minél több honos növényfajt telepítsen. A múlt század első évtizedeiben kezdték el az első sportpályákat, játszótereket kialakítani.

A háború után is rengeteg fejlesztés zajlott még a Népligetben: új parkrészleteket alakítottak ki különböző tematikák szerint, szánkózódomb épült, emlékműveket állítottak. Ugyanakkor már a huszadik század derekától kódolva volt a terület hanyatlása.

Hogy miért?

A két nagy budapesti ligetnek látszólag hasonló volt a története, sőt, a Népligeté gyakran szerencsésebben is alakult, mint a Városligeté. Miért van mégis az, hogy az utóbbi (az erőszakos állami fejlesztések nélkül is) a túlhasználattól szenved, az előbbi pedig alig jut valakinek az eszébe: jellemzően elhanyagolt, lelakott, „kitalálatlan”.

Ha messziről jött turistaként pillantunk a térképre, tulajdonképpen hasonlóak az adottságaik. Mindkettő a Hungária-gyűrű mentén fekszik (még akkor is, ha az egyik belül, a másik kívül) és mindkettő gyorsan elérhető metróval a belvárosból.

A különbség a környékük fejlődésében keresendő. A Városliget a város szélére épült, majd a környéke fejlődésnek indult. Felépültek az Andrássy út és a Városligeti fasor villái, a presztízs környék mellett pedig számos olyan funkció került a Ligetbe, amely miatt érdemes volt odamenni: múzeumok, Állatkert, Angolpark, korcsolyapálya, csónakázótó stb. (Ezért is nehezen érthető, miért pont ide akarnak még további funkciókat gyömöszölni.)

A Népliget mellett egy tisztességes polgári negyed volt (Tisztviselőtelep), amely mellett már azért kezdtek kiépülni közintézmények is. Így például a Tündérpalota, mely eredetileg gimnázium volt. Ugyanakkor a háború utáni fejlesztési elképzelések szerint minden irányból gyártelepekkel vették körbe a területet. Ezek már akkor sem erősítették a parkfunkciót, hiszen nem voltak a közvetlen közelben lakóházak, nem volt, aki „leugorjon” játszóterezni, kutyát sétáltatni, andalogni. Később, a gyárak bezárása után a környék hatása még negatívabb lett: a liget még elhagyatottabb és még elhanyagoltabb lett.

A Népliget legforgalmasabb kaputérsége ma egy nem túl vonzó csomópont. Fotó: Soós Bertalan

A rendszeres és környékbeli látogatók mellett kikoptak azok az attrakciók is, amelyek korábban megvoltak. A Mutatványos teret, ahol egykor a vurstli állt, felszámolták. Kemény Henrik legendás bábszínházának védett épülete 2011 októberében égett le, a rá következő hónapban a bábmester is elhunyt. Igaz, a harmincas években indult autóversenyeket egészen a nyolcvanas évekig tartották itt, de talán senki sem sír vissza ilyen eseményt egy nagyvárosi parkba.

Formula Vee autóverseny a Népligetben. A 9-es rajtszámú Kaimann Mk IV típusú versenyautóban Niki Lauda. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Az egyetlen, valóban közönséget vonzó fejlesztés, amelynek funkciója és építészeti nívója is méltó volt egy elegáns ligethez, a Planetárium volt. Az 1977-ben átadott épület azonban annyira lepusztult és elavult, hogy 2017-ben bezárták. Megszüntették az egykori sörcsarnokot is, utolsó romjait – annak ellenére, hogy védett épületről volt szó – 2018-ban dózerolták el. Az 1987-ben épült Jurta Színházban egy darabig a Láthatatlan kiállítás működött, ma már csak éjszakai szórakozóhelyként üzemel.

Tervek természetesen folyamatosan röpködnek a Népligettel kapcsolatban, főleg amióta kezd felértékelődni a környék. Kérdés, hogyan lehetne megállítani a pusztulását, és újra élettel megtölteni anélkül, hogy a Városliget sorsára jusson.


2020-ban elkezdődött a Népliget hosszú távú tervezése, ami idéntől az Otthon Budapesten program keretében folytatódik.