A Népliget kicsit olyan, mint a modern építészet. Sokan úgy gondolnak rá, mint valami nem túl szép, megtűrt, szocialista időkből ránk maradt, terhes örökségre. Már aki gondol rá egyáltalán. A legtöbb budapestinek eszébe sem jut, hogy létezik. Míg a Városligetbe – ha épp nincsenek háborús állapotok benne – messziről is érkeznek a látogatók, a Népligetet legfeljebb a környékbeliek ismerik. Pedig a Népliget – akárcsak a modern építészet – egyáltalán nem a szocialista időkből maradt ránk, igenis megvan a maga szépsége, és nem teher, hanem hihetetlenül értékes örökség. Ugyanis Budapest legnagyobb parkjáról van szó, amelynek ráadásul a 87%-át ma is növényzet borítja.
Zubreczki Dávid írása.
A Városliget nyomában
A Népliget megvalósításának ötlete már alig néhány évtizeddel a Városliget kiépítése után felmerült. Pecz Ármin gyönyörű, „virtuális körhinta” tervét már bemutattuk a tájépítész kétszázadik születésnapján. A terv olyan tökéletes volt, hogy az 1871-es londoni Világkiállításon ki is tüntették. Végül ugyan nem ez, hanem egy szerényebb elképzelés valósult meg, de szégyenkezni amiatt sem kellett.
1890-ben indult meg a tulajdonképpeni fejlesztés, Kulcsár Ferenc és Klenszky Vilmos tervei szerint. Először egy nagy, egész területet körbe hullámzó sétányt alakítottak ki és ennek a közvetlen szomszédságát ültették be fákkal. Egykor a városi faiskola működött ezen a helyen, szóval az „alapanyag” részben adott volt. Egy-egy idősebb hárs és zöldjuhar még ma is áll ezekből az időkből. A park akkoriban jóval kisebb volt mai méreténél, csak a Vajda Péter utca és az Üllői út közötti területre terjedt ki – ezt jól mutatja a máig megmaradt sétány íve is.
Miközben a századforduló előtt már komoly ingatlanfejlesztések folytak a Városligetben (előbb az 1885-ös országos kiállítás, majd a millenniumi ünnepségek kapcsán), a Népligetben mindössze egyetlen komoly építményt emeltek, a víztornyot. Igaz, felmerült itt is a beépítés – például a Műegyetem ideköltöztetése –, végül elvetették a tervet. Ehelyett aktívan hozzáláttak a parképítéshez.
Ilsemann Keresztély, főkertész, egy tájképi kertet álmodott a vasút kanyarulatába, melyben az organikus, lágy vonalvezetésű sétányok mellett néhány szabályos, geometrikus tengely is helyt kapott. A park funkciója is kettős lett: a hagyományos sétatér és növénygyűjtemény mellett megjelent a vendéglátás és a szórakoztatás. Tengelyében felépült a város legnagyobb vendéglője, a 400 fő befogadására képes Budapesti Nagy Sörcsarnok, mellette a vurstli, amiben aztán tényleg minden volt: bábszínház, céllövölde, varieté, kör- és hajóhinta, mozgófénykép, panoptikum, dodzsem, cirkusz, sőt, hullámvasút is. Ez utóbbi állítólag Közép-Európa legnagyobbja volt, ötperces menetidővel, neonvilágítással és a szerény, „Kárpátoktól az Adriáig” felirattal.
Szóval minden adott volt ahhoz, hogy a Városliget sorsát kövesse a terület, de nem így történt. Nagyszabású beépítések és a park területének folyamatos csökkentése helyett a Népliget bővítése mellett döntöttek. Ilsemann itt egészen előremutató módon arra törekedett, hogy minél több honos növényfajt telepítsen. A múlt század első évtizedeiben kezdték el az első sportpályákat, játszótereket kialakítani.
A háború után is rengeteg fejlesztés zajlott még a Népligetben: új parkrészleteket alakítottak ki különböző tematikák szerint, szánkózódomb épült, emlékműveket állítottak. Ugyanakkor már a huszadik század derekától kódolva volt a terület hanyatlása.
Hogy miért?
A két nagy budapesti ligetnek látszólag hasonló volt a története, sőt, a Népligeté gyakran szerencsésebben is alakult, mint a Városligeté. Miért van mégis az, hogy az utóbbi (az erőszakos állami fejlesztések nélkül is) a túlhasználattól szenved, az előbbi pedig alig jut valakinek az eszébe: jellemzően elhanyagolt, lelakott, „kitalálatlan”.
Ha messziről jött turistaként pillantunk a térképre, tulajdonképpen hasonlóak az adottságaik. Mindkettő a Hungária-gyűrű mentén fekszik (még akkor is, ha az egyik belül, a másik kívül) és mindkettő gyorsan elérhető metróval a belvárosból.
A különbség a környékük fejlődésében keresendő. A Városliget a város szélére épült, majd a környéke fejlődésnek indult. Felépültek az Andrássy út és a Városligeti fasor villái, a presztízs környék mellett pedig számos olyan funkció került a Ligetbe, amely miatt érdemes volt odamenni: múzeumok, Állatkert, Angolpark, korcsolyapálya, csónakázótó stb. (Ezért is nehezen érthető, miért pont ide akarnak még további funkciókat gyömöszölni.)
A Népliget mellett egy tisztességes polgári negyed volt (Tisztviselőtelep), amely mellett már azért kezdtek kiépülni közintézmények is. Így például a Tündérpalota, mely eredetileg gimnázium volt. Ugyanakkor a háború utáni fejlesztési elképzelések szerint minden irányból gyártelepekkel vették körbe a területet. Ezek már akkor sem erősítették a parkfunkciót, hiszen nem voltak a közvetlen közelben lakóházak, nem volt, aki „leugorjon” játszóterezni, kutyát sétáltatni, andalogni. Később, a gyárak bezárása után a környék hatása még negatívabb lett: a liget még elhagyatottabb és még elhanyagoltabb lett.
A rendszeres és környékbeli látogatók mellett kikoptak azok az attrakciók is, amelyek korábban megvoltak. A Mutatványos teret, ahol egykor a vurstli állt, felszámolták. Kemény Henrik legendás bábszínházának védett épülete 2011 októberében égett le, a rá következő hónapban a bábmester is elhunyt. Igaz, a harmincas években indult autóversenyeket egészen a nyolcvanas évekig tartották itt, de talán senki sem sír vissza ilyen eseményt egy nagyvárosi parkba.
Az egyetlen, valóban közönséget vonzó fejlesztés, amelynek funkciója és építészeti nívója is méltó volt egy elegáns ligethez, a Planetárium volt. Az 1977-ben átadott épület azonban annyira lepusztult és elavult, hogy 2017-ben bezárták. Megszüntették az egykori sörcsarnokot is, utolsó romjait – annak ellenére, hogy védett épületről volt szó – 2018-ban dózerolták el. Az 1987-ben épült Jurta Színházban egy darabig a Láthatatlan kiállítás működött, ma már csak éjszakai szórakozóhelyként üzemel.
Tervek természetesen folyamatosan röpködnek a Népligettel kapcsolatban, főleg amióta kezd felértékelődni a környék. Kérdés, hogyan lehetne megállítani a pusztulását, és újra élettel megtölteni anélkül, hogy a Városliget sorsára jusson.
2020-ban elkezdődött a Népliget hosszú távú tervezése, ami idéntől az Otthon Budapesten program keretében folytatódik.